J. R. Hill 1837. május. 30-án készült másolata Hufu kartusáról

Hogy tiszta vizet öntsek a pohárba, el kell mondanom a forrásait annak a több mint harminc éve kísértő „hamisítási ügy”-nek, miszerint Vyse és Hill 1837-ben a kamrák felfedezésének idején saját maguk festették fel a jeleket.

Az egész ügyet egy Zecharia Sitchin nevű, magát nyelvésznek tartó, a háború után Palesztinából Angliába kivándorolt kereskedősegéd kavarta a The Stairway to Heaven („Lépcsők a Kozmoszba”) c. 1980-ban megjelent könyvével (magyarul: Dimenziókapu, 2004). Tőle vette át a teóriát mindenki: Hancock, Jochmans, Alford, Däniken és a többi hasonszőrű szerző.

Sitchin a következőket állította: Vyse, Hill és a fiatal Perring mérnök mikor felfedezte a már korábban ismert Davison kamra fölötti négy tehermentesítő kamrát egyszerűen odahamisítottak egyiptomi jeleket, melyek tartalmazták Kheopsz egyiptomi nevét, a Hnum Hufut. Ezért távolította el Vyse a feltárás elején riválisát Caviglia kapitányt. Sitchin azt írja, mikor megtekintette Hill múzeumban őrzött fakszimiléit, rögtön látta, hogy azok hamisítványok. Hivatkozik az akkor mindössze 24 éves Birch elemzésére, aki 1837-ben megvizsgálta a másolatokat és furcsának találta, hogy Hufu nevét tévesen a Nap, azaz Ré jelével kezdik. A tévedést Wilkinson egyiptológus könyvéből vették volna át a hamisítók. A feliratok elhelyezése is azt sugallta számára, hogy azokat nem a kőbányában, hanem a könnyítőkamrák szűkős helyén pingálták fel. A hamisítók másik balfogása volt, hogy hieratikus írásmódban készültek a jelek, holott Sitchin szerint azokat csak évszázadokkal később kezdték el használni. Sőt – később - Sitchin, nyomára jutott egy Amerikában élő nyugdíjas mérnöknek, akinek Brewer nevű dédapja maga is látta, amint Hill éjszaka bement a piramisba festékkel és ecsettel a kezében, amit később megírt Angliában élő apjának is.

1998-ban egy nem szakmabeli egyiptológus, hanem egy magát „lelkes amatőrnek” nevező angol szerző, bizonyos Martin Stower egyszerűen koholmánynak minősítette Sitchin gondosan és rafináltan felépített hamisítási teóriáját. Stower bámulatra méltó leleménnyel és ügyességgel ütött le minden labdát, amit a dilettáns, de nagyon ravasz Sitchin feldobott. Stower komoly kutatásokat végzett: összeszedte Sitchin és más hasonszőrű szerzők megnyilatkozásait. Újból elővette Birch eredeti jelentését, Vyse naplóját és könyvét, Hill fakszimiléit.

Kimutatta, hogy a Davison kamrában azért nem lelhettek jeleket korábban, mert az egyrészt nyitott volt és nem zárt, valamint tele volt denevérrel (a két láb magas kamrában 28 cm vastag denevér trágyát talált Caviglia). Hill nem a Vysétől kapott pénzen -hogy tartsa a száját- vette a kairói szállodáját. Kimutatta, hogy nem is Ré jelével írták Hufu nevét, sőt Sitchin szándékosan hibásan idézte a Birch-féle jelentést.

Frank Dörnenburg meg arra figyelmeztetett, hogy a kőfejtői jelek közt szerepel Kheopsz Hórusz neve (a Mezer) is, ami 1837-ben még teljesen ismeretlen volt, sőt a hieratikus jelek úgyszólván a hieroglif jelek megjelenésével egy időben, már Ménész korában megjelentek. A "nyelvész" Sitchin észre sem vette a jelek közt Hufu Hórusz-nevét!

Sitchin vesztére Stower megtalálta Walter M: Allen pittsburghi mérnököt, Brewer dédununokáját, s a dédnagypapáról kiderült, hogy valóban végzett abban az időben puskaporos robbantásokat, de nem a Nagy Piramisban, hanem egy angliai csatornaépítkezésen, így nem is láthatta Hill hamisítását!

*

Ezután kezdődött a mosakodás! Allan F. Alford azt írta, hogy újragondolja a hamisítási teóriát (most két Hufuval: egy predinasztikussal és egy IV. dinasztiabelivel operál).

Hancock elfogadta Stower által felkínált lehetőséget, hogy a Weblapján lehetőséget nyújt álláspontja megvédésére. Cikkét 1998. júliusában írta. Utal West nyílt levelére is, amit Stowernek küldött. Hancock kifejti, hogy mindig bízott benne, a munkája egy haladó könyv. Belátja a félreértését és megváltoztatta véleményét a hamisítási teóriáról. Hancock panaszkodik arra, hogy lehetetlen volt megszereznie az engedélyt a tehermentesítő kamrák meglátogatására A Szfinx üzeneté-nek 1996-os angol nyelvű kiadása előtt. Azonban 1997. decemberében Zahi Hawass megengedte, hogy egy teljes napot vizsgálódjon a kamrákban. Tanulmányozta a hieroglifákat a kamrák hátsó végén erős fény mellett. Megállapította, hogy a kőfejtői jelek olyan félreeső zugokban, mélyedésekben és a legfelső kamra tíz tonnás mészkőtömbökből alkotott ferdeboltozatán is megtalálhatók, hogy azokat a helyszínen aligha lehetett felfesteni. Hancock véleménye: „Az egyetlen ésszerű következtetésem... ezek a hieroglifák eredeti óbirodalmi grafittik és még az építés előtt mázolták fel őket.
Hancock igyekszik saját magát is menteni, mikor arra hivatkozik, hogy a kőfejtői jelektől függetlenül a könyveiben a piramis építését i.e. 2500 körülire helyezte. A levél végén megjegyzi, úgy gondolja Kheopsz építette a Nagy Piramist, de nem sírnak készült.

West 1998. júliusában írt nyílt levelében közli, hogy neki már az elején gyanús volt Sitchin elmélete, Hancock pedig jóhiszeműségében vezetődött félre…

Ennyit a hamisító hamisítójáról…