Christian O'Brien egykori brit geológus, régész és író (1914-2001) egy nagyobb kiterjedésű "Azori Földségről" beszélt, mely egykor óriási kataklizmák hatására elsüllyedt. Csupán az Azori–szigetek maradtak belőle.

1985-ben megrajzolta ennek az egykori földségnek a térképeit, felhasználva a portugál haditengerészet térképeit. Képes volt kimutatni ezen nagy földség egykori folyómedreit, melyek völgyekben futottak, mely völgyek több száz méternyit süllyedtek le. Az Azori-szigetek körül édesvízi maradványokat találtak még 4000 méter mélyen is: mint korallok, homokpartok, vulkanikus anyagok, édesvízi moszatok.

Viszont tudjuk, hogy az Azori-szigetek eltérő korúak, vannak köztük több millió évesek is, mint a Santa Maria, melyről tudható, hogy százezer évekre egyszer már elmerült, majd megint kiemelkedett. Az egész területet egyébként jellemzi ez a fel-le mozgás.

O'Brien vagy tőle függetlenül George Firman atlantológus azt feltételezik, hogy az ún. Azori-földség i.e. 50.000 és 10.000 között a felszín felett volt. A katasztrófa mikéntjéről az atlantológusok inkább csak találgatnak, viszont, hogy lehetséges ilyen megsüllyedés, azt bizonyítják némely Azori-szigeten a több száz méter magasságig követhető vízjelek is. Említi, hogy az utolsó jégkor nyomán a világtengerek szintje 120 métert emelkedett, s az emelkedés egy drámai szakasza i.e. 12.000 és 9500 közé esett.

Christian O'Brien három évtizedes kutatásait tárta fel a feleségével írt The Shining Ones c. könyvben (1997). Teljesen elképesztő, viszont a tudományos világ által annyira kétségbeejtően hidegen hagyott anyagokat...

Sao Miguel szigete nem csupán Odüsszeusz utazásaiban volt egyfajta "temető-sziget", melynek déli partján szirének siratták Perszephonét, hanem ez valóban egy "sír-sziget", hisz egy nagyobb leszakadt föld maradványa. De maguk az Azori-szigetek is azok, egyfajta sírkeresztek Atlasz egykori királyságának romjain.

Sao Miguel partja Sao Miguel partja

O'Brien fotókat mutat a meredek déli partvonaláról. Már 1971-ben Sao Miguel déli partjának egy részénél megtalálta egy sebes folyású nagy folyó partjának jeleit, amit a víz által a partvonalra sodort nagy kőtömbök mutattak. Maga a folyó széle csak 80-100 méterre volt a mai parttól, de ez a sziget a mai formájában képtelen lett volna fenntartani egy ilyen széles folyót. A folyó forrása valahol messzebb, északon lehetett és magas hegygerincek alkották határát, pedig Sao Miguel hegyei manapság csak 900 méter magasak. Egy ilyen méretű és sodrású folyónak ilyen távon legalább 3000 méter magasan kellett legyen a forrása.

O'Brien kimutatta, hogy Sao Miguel déli lejtőjéről folyók futottak össze egy hatalmas völgybe, mintegy 64 kilométerre a jelenlegi partvonaltól. Az Azórok más szigetei is tartalmaznak hasonló hidrográfiai anomáliákat. Folyóvölgyeket talált a tenger fenekén, melyek 288 kilométer hosszan terjedtek ki és összefutottak egy még nagyobb folyómederben.

O'Brien feltárt egy ősi folyórendszert, ami alapján rekonstruálta az Azori–földséget, melynek mérete és formája leginkább Spanyolországhoz hasonlított. Kelet–nyugati szélessége meghaladhatta a hatszáz kilométert. Magas hegyláncai akár 12 ezer lábbal (3655 méterrel) a tengerszint fölé emelkedtek. Ő írja könyvében: „Délkeleten volt egy sajátosság, amit Nagy Síkságnak neveztünk, és egy 3500 négyzetmérföldes [9065 km2] területet fedett. Egy olyan folyó öntözte, melyet az angliai Temzéhez hasonlíthatunk. Mint látni fogjuk, ezt a síkságot írta le Platón Kritiásza, mint Atlantisz szigetének jellegzetességét.” (1997).

Azori-szigetek magassági térképe

O'Brien kutatásai azonban nem egyedülállóak, hiszen az Azori-szigetekhez helyezte már korábban is sok atlantológus Platón Atlantiszát, mint Donnelly, Egerton Sykes, Zsirov, Bilau, René Malaise, dr. Nicola Russo, Braghine ezredes vagy Otto Muck. Némelyikük megrajzolta ez alapján Atlantisz térképét is. Itt mutatom O'Brien elképzelését az egykori Azori Földségről, amit Atlantisznak vagy Poszeidónisznak nevez.