A gízai Nagy Piramisba a Nílus vizét vezették, amit föld alatti járatokon ki is vezettek. Ezek az alagútrendszerek délen egészen a fajjúmi Moirisz-tóig, míg északon a tengerig nyúltak. Volt egy szerkezetük, egy athanor, amit Hórusz szemnek is neveztek. Ezt a föld alatti kamra aknája alatti kamrarendszerekben tárolták (később a rómaiak bebetonozták a levezető aknát: Severus római császár i.sz. 200 körül). A gépet néha kihozták és szekéren Héliupoliszba szállították. Olyan vizet bocsátott ki, ami kapcsolódott a termékenységhez (valószínűleg ezt nevezték hekának, "varázserőnek"). A piramis akkor vesztette el funkcióját, mikor Mózes, a héliupoliszi Széth isten titkos papja kirabolta és elvitte az athanort.

Ezt a szerkezetet gyaníthatóan egy ősi civilizációból hozták Egyiptomba, és mindig egy újabb civilizáció felvirágoztatását szolgálta. Abban az időben még létezett egy másfajta technológia, melyet a nagyon régi népek ismertek. Hasonló elvet találunk a tiahuanacói Acapana piramisnál, Teotihuacanban vagy a kínai Baigong-hegyénél lévő építményeknél. De ott az abuszíri piramis is, amely alól egy vízér fut egy közeli medencébe...
Az athanor nem Atlantiszon készült, s rendszeresen a civilizációk hősei rabolták tovább, egyik helyről a másikra. Homérosz elég világosan leírta ezt, mikor egy egyiptomi könyvet használt fel Odüsszeiája alapjául, mely Min herceg utazását írta le a távoli nyugatra...

E tárgyat valószínűleg Salamon templomában is tartották egy időben, többek közt ott is megtaláljuk a kifolyó csatornákat. Az athanor hányattatásaiban Atlantisz csak egy állomás volt, mint ahogy volt két korábbi is.
Ez Hórusz szeme, a Grál, Heszperidák Almái, a Gorgó-fő vagy a Frigyláda ill. az alkimisták Athanorja. Talán több példány is volt belőle és több más néven is nevezték.

A nagy piramis kőládájának belső térfogata megegyezik a Frigyláda belső térfogatával!

A Piramis titok nyitja sokáig Héliopoliszban volt. Volt egy nagyon ősi titkos társaság, a Héliupoliszi Testvériség, mely egészen a középkor végéig fennmaradt. Egy titkos, nagy hatalmú szervezet volt, amit még a mitikus "Láng Szigetén" alapítottak, ahol az első templomuk is felépült. Egyiptomban természetesen kapcsolódott a fővároshoz és szoros kapcsolatban voltak a föníciai Baalbekkel és a mezopotámiai Ktésziphónnal, mely utóbbi várost még a rejtélyes "kígyótörzs fiai" alapították. Egyiptomban is prehisztorikus eredetűek, s a vezetőséget egy hét fős tanács alkotta. Fő tevékenységük az alkímia, az építészet és a mundán asztrolológia iskolája lehetett. Végleg csak a középkorban tűntek el.
Nostredamus is ennek a szervezetnek a titkos könyvét fordította át centuriákra, mert ezek valójában nem jóslatok, hanem a Testvériség titkos utasításai voltak a jövő számára.
A gízai piramisok is az ő felügyeletük alá tartoztak s a föld alatti termekben őrzött athanort is ők vitték el néha szekereken Héliupoliszba javításra. A város 30 m széles kettős téglafala is az elrejtést szolgálta, mert "valamit" évszázadokon keresztül gyártottak az itteni szentélyekben, s ezért valakik érte is jöttek. A Főnix madár fogalma is hozzájuk kötődik: "hatalmas, aranyostestű fémmadár, ami lángoló fészekben áll a héliupoliszi templom előtti kőteraszon", sőt nem csak az egyiptomi Héliupoliszban, hanem a mítosz szerint, Baalbekben is leszállt...

A Testvériség kígyópapjai (mérnökei) állították le hosszú időre a gízai Nagy Piramis építését, hogy a Nagy Galériát a benne mozgó óriási távcsővel egy égi térkép és a Föld feltérképezésére használják (a gépezet terve később Szilveszter pápa kezébe kerül a bizánci archívumból). De ettől is fontosabb volt, hogy az akkor csonka gúla hatalmas teraszára egy ősi mundán-horoszkóp rajzát szerkesszék. A papok ekkor jutottak az elkövetkező évezredek történéseinek birtokába. Néhány ezekből a felismerésekből valahogy kikerült, és az avatatlanok "próféciáknak" tudták be. Pedig nem teljesen azok voltak.

Ugyanis nem azt a jövőt látták meg, amit szerettek volna, ezért akkor született egy gigantikus terv, ami az emberiség elkövetkező történetének "kiigazítását" vagy "befolyásolását" célozta. A terv része volt, későbbi titkos társaságok alapítása is, de a cél mindig ugyanaz maradt. Az állítólagos próféciák valójában utasítások vagy magyarázatok voltak a rend évszázadokkal később megszülető tagjai számára... (Homérosz Iliászában is vannak ilyen utasítások, az értők számára).

A prehisztorikum más nagy alakjai közül pl. Melkizedek - aki i.e. 2000 körül élt - is tagja volt a Testvériségnek, őt még Baalbekben avatták be, ahol ezer évvel később, Hiramot, a jeruzsálemi templom tervezőjét is. Melkizedek - ez a félvér beavató - azonban ellene fordult a Testvériségnek, úgy számolta, az utasítások kereken ezer évet tévednek egy eseményről. Új rendet alapított, az árulók rendjét (melynek liturgiája még a kései szabadkőművesekhez is átkerültek), s Ábrahámot elküldte az egyiptomi Héliupoliszba, ami látszólag a napisten, Ré székvárosa volt, valójában - a falak mögött - létezett az áruló Széth isten, kígyópapjainak közössége.
Ábrahámnak kellett volna kirabolnia a Nagy Piramist, hogy a benne lévő athanort a Közel-Keletre vigye. Melkizedek a Világ Királya akart lenni, hamisítani akart a történelmen, éppen ezer évet: elfoglalta tehát a bukott angyalok által alapított Jeruzsálemet, hisz éppen erről beszélt a mundán prófécia. Az "energiák hegyén", vagyis a Sion hegy alatt óriási vízvezeték hálózatot épített ki az energiák továbbítására, majd arra készült hogy felépítse az akkori világ leghatalmasabb templomát a Grál fogadására...

A Héliupoliszi Testvériség akkor kiköszörülte ezt a csorbát, de azt már nem, hogy évszázadokkal később, mikor Egyiptom káoszba hullt, Széth isten egyik héliupoliszi kígyópapja (Mózes) ne törje fel a piramist és ne vigye a Grált a Közel-Keletre...
A héliupoliszi papok világhoroszkópot állítottak fel a piramis építése idején: akár Toonder, Wallis Budge vagy Kiesewetter - állítják, hogy az egyiptomi asztrológia legalább olyan régi, ha nem régebbi, mint a mezopotámiai.

Itt láthatunk néhány képet Proctor és Tompkins könyvéből. Az elsőn látni felül, hogy Proctor szerint a csillagászpapok hogyan osztották fel a piramis platóját, alul még két ábra, két középkori horoszkópról (név szerint Keplertől valók).Anthony Proctor angol csillagász 1880 körül beleásta magát a nagy piramis történetébe. Előbb felfigyelt arra, hogy az ókori beszámolók szerint a babilóni zikkurat (ami egy csonka gúla) tetejét a papok csillagászati megfigyelésekre használták. Az Egyiptomban is tanult Proklosz beszámolóját elemezve, pedig arra jutott, hogy a piramist csillagászati megfigyelőhelyként alkalmazták, mikor elérte az építés a Királyi kamra szintjét. A galéria fokozatosan szűkülő falai megkönnyítették, hogy égi metszeteket határozzanak meg. A galéria aljából, mint egy kút mélyéből, nappal is figyelhették a csillagok átkelését, és így tovább…

Proctor után még számos csillagász igazolta feltevéseit, sőt újabbakat is tett hozzá. Peter Tompkins szerint a piramisból pontosan tudták megrajzolni a csillagboltozatot, azaz precíz csillagtérképeket tudtak készíteni. Olyan katalógust állíthattak össze, mellyel ki tudták számítani a földrajzi hosszúságokat (egy ilyenből tanult még jó 2000 évvel később Eudoxosz is Héliupoliszban).
A mundán asztrológia az országok, népek, sőt az egész világ horoszkópját kutatja. Az asztrológiának ez az ága nagyon ősi, és a babilóni-egyiptomi csillagászoknál megelőzi fontosságban azt, amit egyes személyekre készítettek. A Nagy Piramis építését egy Új Kor alapításának tekintették, s erre az időpontra (a piramis alapkövének letételéhez) felrajzolhatták Egyiptom vagy a világ horoszkópját.

A horoszkópot a csonka gúla tetején, ezen a hatalmas platón rajzolták fel, ami teljességgel azonos azzal a formátummal, melyet az ókori és középkori asztrológusok használtak. Ez egy négyzet alakú ház volt, ellentétben a mai kör alakú horoszkópokkal.

Guy Gruais és Guy Mouny francia szerzők munkái: a "Le Grand Secret des Pyramides de Guizeh" (1992) és a "Guizeh, au-dela des Grands Secrets" (1997) ill. még a másik két könyvük szerint Gíza alatt egy mesterséges hidraulikus rendszer létezik, több szinttel, technikai szobákkal, biztonsági zsilipekkel és aknákkal. Két csatorna vitte a Memhiszi Csatorna vizét a földalatti komplexumba. Legérdekesebb ennek elrendezése, mert a gízai piramisokat összekötő vonalakat ill. a Nagy Piramis belső elrendezését tükrözték - nagyon bonyolult módon - a gízai felszínre (beleértve, két nem létező piramist is), ami szerintük a föld alatti létesítmény tervrajzát adja.

Le Grand Secret des Pyramides de Guizeh

Caviglia, még abban az időben élt Gizában, mikor bármit megtehetett, tehát nyugodtan kivájhatta az a róla elnevezett két járatot a Nagy Piramisba. Sajnos sohasem írt könyvet, hanem csak leveleiben vagy néhány jegyzetében számolt be felfedezéseiről. Életét egy barátja, Halls festő írta meg. Halls, Henry Salt konzul beszámolóját használta a Szfinx és a piramisok körüli ásatásokról, amit sokáig elveszettnek tartottak, majd 2002-ben véletlenül rábukkantak a 105 lapos beszámolóra és a konzul 68 rajzára (éppen ez utóbbiak az értékesek). Ezt nem rég megjelentették ( The Sphinx Revealed: A Forgotten Record of Pioneering Excavations, 2007.)

A gízai mészkőfennsík alatt számos természetes barlang is található, melyek közül sokat felhasználtak a későbbi időkben sír gyanánt, és erről nem csak Caviglia számolt be. Mások is operálnak újabban Caviglia állítólagos "titkos ásatásaival" (pl. Robert Temple új könyvében), egyszerűen félreértelmezve a 1820 körüli beszámolót.

Andrew Collins is régóta izzítja ezt a szálat, pld. a "Gods of Eden" c. könyvében leírja, hogy a gízai mészkőfennsík alatt egy predinasztikus föld alatti komplexum, kamrákból, folyosókból és folyókból álló hálózata létezik, és a komplexum bejárata valahol Nazlet el-Samman falu utcái alatt rejtőzik.

Az egyiptomi tanban a Grál maga a Hórusz Szem, de lehet maga Ozirisz is, aki nem csupán egy őskirály, hanem lehet napisten, növényzet, Szaturnusz vagy akár a kenyér lelke is. A Hórusz Szemet ugyanazok a tulajdonságok jellemzik, amit a nyugati tradícióban elmondanak a Grálról: ebédlőteremben állítják fel, kenyeret találnak benne, ha pedig "dühöng" villámokat szó, és így tovább. Széth tépte ki Hórusz fejéből, majd egy ládába rakva, egy hegybe rejtette...

Mikor Széth isten csinált egy ládát, az ebédlőterembe hozatta, amibe kíváncsiságból befeküdt Ozirisz, mire rázárták a láda fedelét. Azonban alkímiai értelemben Ozirisz egy szétszedhető "ősgépezet" vagy valamiféle relikvia. Az ősidőkben a Szent Szigeten, a világ első templomában helyezték el a szentséges tárgyat, a Grált, s a templomot "Nagy Trónusnak" is nevezték. Ozirisz (Usir) nevének jelentése a Szem Trónusa, s "technikai értelemben" magában foglalja Iziszt is. Ízisz hieroglifa jele egy trón, Oziriszé több ennél, magában foglalja a trónt, fölötte egy "szem"-mel. Ketten együtt pedig megfelelnek az alkimisták kétfejű hermafroditájának, mely a materia prima, azaz a bölcsek kövének szimbóluma.
Ozirisz testét istenek rakják össze, majd megtermékenyíti Íziszt, aki megszüli Hóruszt, a Fényhozót. Hórusz a Szem erejével perzseli meg az eléje hurcolt Széth-et. De tovább menve, az alkimisták a transzmutációs edényt Ozirisz sírjának vagy börtönének nevezték, hisz náluk Ozirisz az "alapanyag"-ot jelentette, a fekete ólom megfelelője volt. Mikor Oziriszre Széth (a "vas") és 72 lázadó segítője rázárja a láda fedelét, ólommal forrasztják körbe. Ez a 72 lázadó, később a gonosz hadseregének szinonimájává vált.

Julius Ceasar mikor elfoglalta Pharoszt, kiirtva lakosságát, az alexandriai kikötőben 72 egyiptomi hajó állt fel vele szemben, amiket csellel felgyújtatott és ekkor égett le a Nagy Könyvtár.
A héber Sephirot 72 angyal őrzi, de akik legalább annyira számítanak démonnak is, mint az 72, akiket Salamon egy réztartályba zárt. 1307-ben Szép Fülöp bebörtönözte a templomos lovagrend nagymesterét és fő tisztviselőit, 72 személyt, mintha Széth istent és katonáit kényszerítették volna térdre, évezredes késéssel...
Oziriszt az őskirályt, nem Széth vágta darabokra, nem így ért véget, mint a népszerű mítosza mondja. M. de Chambrun Ruspoli kimutatta az egyiptomi szövegekből, hogy volt egy titkos hagyomány, melyre csak utaltak a papi szövegek. Ezeket összerakva kirajzolódik egy megdöbbentő vég, ugyanis Oziriszt keresztre feszítették egy szikomorfán. Hasonló jelenet, játszódott le a jeruszálemi Koponya-hegyen, ahol Jézust megfeszítették. Sőt, Anubis Schénouda, "Heliopolis Mestere" kiadott vagy harminc éve egy kis könyvet erről, hogy Jézus évekig élt az egyiptomi Héliupoliszban és megismerte Ozirisz mítoszának rejtett részleteit, sőt lemásolta a istenkirály halálának, keresztre feszítésének, a "nagy bitón" mondott fohászának részleteit...

A „Homérosz-legendában” olyan adatok is maradtak fenn, melyek korábbiak a Ptolemaiosz-kornál, melyek mind arra utalnak, hogy Homérosz nem csak járt Egyiptomban, hanem huzamosabb ideig ott is élt és magasabb funkciót töltött be egy független egyiptomi fáraó szolgálatában…

Arra, hogy Pszammétikhosz idején felnyitották a Nagy Piramist és a Harmadik Piramist, több bizonyítékkal is rendelkezünk, hiszen a fáraó közvetlen utódai idején több szaiszi kori „utólagos temetkezések” nyomai maradtak fenn a két piramisban. Al-Mámun arabjai a Nagy Piramis alsó és összekötő járataiban még látták ezeket a szaiszi-kori koporsókat, de a Mükerinosz piramisában kézzel fogható bizonyítékok is maradtak erre.
Kákosy írt egy tanulmányt 1969-ben a Kheopsz piramis kirablásáról, melyben közli egy elképzelését, hogy a rómaiak 200 körül azért voltak kénytelenek lezáratni a piramist, mert úgyszólván mekkájává vált az alkimista társaságoknak, akik rendszeresen elzarándokoltak ide.
Al-Mámun kalifa nem a Khufu kincsei miatt törette fel a piramist, hanem mikor 830-ban átvonult a szíriai Harran városán az ott élő különös szekta, a szabiusok meséltek neki a piramis illetve a három gízai piramis kazamatáiban őrzött alkimista, varázsszerekről és gyógyszerekről, nem rozsdásodó fegyverekről, hidegen hajlítható üvegtárgyakról, olyan kenőanyagról, ami meggátolja a korróziót, és más hasonlókról, valamint az alkimista procedúrákat leíró könyvekről. A szabiusok minden évben elzarándokoltak a gízai Szfinxhez, mely előtt – rendszerint - kakast áldoztak.
A kalifa 831-ben -rá egy évre!- pedig már Egyiptomban van, és bányászokat hozat, hogy feltörjék neki a piramist.

Ugyanígy alkimista-titkok utáni „hajsza” miatt nyittatta meg a Kheopsz és Mükerinosz piramisát Pszammétikhosz is i.e. 660 körül, s a Héliopoliszi Testvériség ösztönzésére történt mindez, mely társaság egyik fontos tevékenységi területe volt az alkímia.

Az akkor még nyitott piramis alapzata alatt volt a 30 méter mélyen lévő ún. föld alatti kamra négyszögletes aknája ("Szokarisz birodalmába" vezető szimbolikus lejárat), amit Severus császár betonnal teleöntetett. Ez a kamra nem a piramis legalsó pontja, hanem éppen a legfelső egy legalább 12 kamrából álló hálózatnak, ami még ezalatt helyezkedik el. A régi görög és kopt leírásokból hámoztam ki (sőt meg is rajzoltam), hogy ez az alsó akna oldalfalaiból mintegy 18 m mélyen négy ajtó nyílt, melyek egy rövid folyosók után újabb kamrákba vezettek, majd azokból lefelé egy kettős-kamrába lehetett jutni. Al-Mámun már nem tudott ide lejutni, de Pszammétikhosz még igen...

Egy rajz a föld alatti kamráról oldalmetszetben, melyen jól látszik a padlójába mélyesztett akna

És egy fotó a négyszögletes akna 'szörnyűséges' szájáról, ami egykor egy sajátos 'alvilág' bejárata volt. Emlékezzünk csak, milyen aknát 'ásott' Odüsszeusz Hádész szigetén, hogy leszálljon az alvilágba...

Kapcsolódó cikkek: