Hellenikon piramisaMikor a görögök árja elődei i.e. 2200 körül megérkeztek észak felől a mai Görögország területére, az nem volt lakatlan. Az ott talált népcsoportokat leginkább egy közös néven: mint pelaszgokat említették. A következő ötszáz évben nagy részüket magukba olvasztották.
A pelaszg alighanem szükségszerűen az a közvetítő nép volt, mely a Nyugat civilizációját vitte Keletre. Tőlük kellett származnia a Grál hagyomány jó részének. A pelaszgok voltak az ősi mértékegységek keletre hordozói. Ott voltak a történelem előtti Egyiptomban és Közel–Keleten. Ismert történetük nincs. Nem maradtak fenn történeti irataik, feljegyzéseik. Történelmük és vándorlásaik egyes állomásainak halvány emlékei még beivódtak a görög hagyományba, történetírók feljegyzéseibe.

Valójában a pelaszgok alapították az olyan városokat, mint Dodona, Athén vagy Thébai. Az romjaikra építkeztek a mükénéi görögök. A tudósok alig lelik e rejtélyes nép eredetét, hisz olyan helyre vezet, ami nem szerepel listáikon. Rokonságban álltak az ősberberekkel, ennek a magyarázata, hogy a pelaszgok nem voltak árják, mint a görögök, s hosszú vándorút után, egymást követő rajokban i.e. 7000 és 4000 közt végig vándorolva É-Afrikán, a Közel-Keleten át jutnak KisÁzsába, s onnan a szigeteken át Görögországba. Be is lakják Dodonától Krétáig. De ellepik Dél-Itáliát is (az etruszkok velük rokon nép, ha csak nem szintén az is egy pelaszg törzs).
Elba szigetén ők alapítják az első vasbányákat. Cumae, Baia és az Averno-tó környékén ők építettek meg az első gigantikus építményeket és csatornákat, melyek mára eltűntek.
Görög földön az első görög városok ennek az ősi kultúrának romjaira telepedtek, kiknek eredetét ők maguk is csak találgatták. De az árja görögök új isteneket hoztak, mint Zeusz vagy Apollón, ellenben a pelaszgok hoztak Afrikából olyan isteneket, mint Poszeidón, Dionüszosz vagy Athéné és a Kabirok.
Szolónnak azt mondták a szaiszi papok, hogy Atlantisz háborúba keveredett Athénnel, azzal az Athénnel, amiről a görögök már mit sem tudnak. A történészek nevettek ezen, de mára bizonyos, hogy Athén helyén már tízezer év óta élnek emberek. Gigantikus csatornákat ástak Livadia és Korünthosz között vagy építették Gla sziget gigantikus erődjét.

Ők hagyták hátra görög földön a piramisokat is. Kevesen tudják, hogy Görögországban 16 ókori piramis található. Ezekről a régészek általában azt gondolták, hogy az i.e. 300-400 körül épültek, de pár éve kormeghatározást végestek, aminek óriási jelentősége volt, mert pld. Hellenikon kis mészkőpiramisát i.e. 2720–ra datálták, plusz–mínusz 580 év, míg a ligouriói piramist i.e. 2100–ra, plusz–mínusz 600 év tűréshatárral. Hellenikon régebbi, mint Dzsószer egyiptomi piramisa! Ezeket a pelaszgoknak kellett építeni és sajnos siralmas állapotban vannak. A helyiek köveket hordtak el róluk vagy meszet égettek köveikből.

Hellenikon piramisa Hellenikon piramisa Hellenikon piramisa

A pelaszok valószínűleg nagyon régen Nyugat-Afrikában éltek: az óceán és a Tritónisz-tó között, s éppen ezért játszódik ezen a helyen a görög mítoszok jó része. Törzseik pedig ott voltak az atlanti királyság szigetein is.

Fontos ez a környezet, hogy meglássuk a történelem mögötti titkos történelmet, amit sem a mítoszok, sem az ókori történetírók, sem a régészek ásói nem fognak a felszínre hozni, elárulni...

Az ősi Orkhoménosz

Görögország területén a nagy hírű mükénéi (görög) civilizáció (ie.1600-1100) a pelaszgok után következett. Ez a föld azonban nem kedvez a régi emlékek megmaradásának. A mükénéi kor görögjei rátelepedtek egy korábbi civilizáció városaira, majd az ő városaik is lerombolódtak, majd az újabb görög felvirágzás idején ezek romjaiból megint új városok születtek.

Az ősi nagy városokat még ennek az atlanti népnek, a pelaszgnak kellett alapítania, de magukkal hozták távoli elveszett hazájukból egy ország felépítésének sémáját. Ez alapján vezettek utakat, építettek templomokat, csatornázták, tették termővé új hazájukat, s alapítottak városokat. Mint Theopanis Manias, Maurice Chatelain, Ingo Runde.
Jelek utalnak arra, hogy egységes hosszmértéket használva, száz kilométerekre lévő városok, templomok valamiféle geometriai rendnek megfelelően épültek oda, ahol vannak.
Ezen ősi pelaszg királyságok történetéről csekély adattal bírunk: mert a régészek által talált cserepek vagy csontok önmagukban nem mesélnek, s itt-ott felbukkanó romjaikat meg rendszeresen félreértelmezik. Útmutatóul az ókori görög írók feljegyzései, a görögök hagyományai, amik kisegítenek az újabb korban felbukkant - és csupán a véletlennek köszönhetően - régészeti leletek. Ezen apránként csepegtetett információk azonban lassan egésszé állnak, csak tudni kell mit vegyünk figyelembe és merre tartunk

A Kópaisz tó

A Kópaisz tóról az ókori görög szerzők már az i.e. 5. sz-tól megemlékeztek. A tónak nem volt természetes lefolyása. A 19. század végén francia és angol mérnökök jelentős mértékben lecsökkentették a vízszintet. A régi görögök is tudtak arról, hogy csatornák és alagutak révén már el volt régen is vezetve a tó vize, de Héraklész eltorlaszolta ezeket. Később sem sikerült kijavítani, pedig még Nagy Sándor is odakülte mérnökeit és munkásait.

Robert Charroux "A titkok felfedésének könyve" c. munkájában egy rövid szakaszban szólt a tóról: Azzal kezdi, hogy a hagyomány fecsegése arról, hogy Héraklész tette tönkre a Kópaisz síkságot, valójában elfedi az igazságot. A vízszint csökkenésével az 1800-as évek végén egy "5000 éves város romjai" kerültek napfényre. A régészek bámulattal fedeztek fel egy csatornarendszert, mely arra szolgált, hogy a vizeket a tengerbe ürítsék... Ezt a helyet egy nagy kataklizma pusztította el és eltűnt a görögök emlékezetéből, amit a haragvó Héraklész számlájára írtak. Gyűjtőcsatornái, gigantikus gátjai, hegyet átvágó alagútja volt, levegőztető aknákkal. "Összességében egy titáni művet alkottak -írja végül Charroux-, ami, sem a Periklész Görögországában, sem a maiban nem tudnának elvállalni és befejezni." (1965).

Gla fellegváraMég annyit, hogy az egykori tóban feküdt " Gla szigete", amelyet körben egy közel 7 m vastag 2,8 km hosszú kőfal védett. A domb tetején egy óriási királyi palota romjait találták a régészek, akik mind a Kópaisz sík 40-60 m széles mesterséges csatornáit, 19 m széles kőgátjait, mind Gla-sziget romjait a mükénéi civilizáció (i.e. 1400) nyakába igyekeznek varrni, hiszen szerintük nem volt ettől ősibb civilizáció görög földön, de azt hiszem, ugyanúgy felsülnek ezzel is, mint a görög piramisokkal.
Gla körbezárt területe hétszerese (!) Mükénének vagy tízszerese a híres Tirünsznek, nem kéne a Mükénéi civilizációt inkább Gla dombjáról elnevezni, amit régen "Arné"-nek neveztek?

 


Későbbi történetünk szempontjából minket csupán egy ősi pelaszg királyság érdekel: az Orkhomenoszi, Boiótiában. Sokkal régebbi, mint Sumer vagy az egyiptomi piramisok. Boiótisz fiának, Thébai első királyának, Ogügosznak királyságában járunk. Ő telepítette le az ekténeszeket Attikában. Egy rejtélyes király, rejtélyes királysága volt. Maga is atlanti származék. Az ő idejében özönvíz pusztított, de Kasztór feljegyzése szerint ekkor történt egy szörnyűség a Vénusz bolygóval is.

Az ősi Boetia a Kopiász tóval és Orkhoménosszal

Ám a pelaszg ekténeszekhez úgy 4500 évvel ezelőtt vagy sokkal korábban a minüaiaknak nevezett nép vándorolt, a hagyomány szerint a messzi Kolkhiszról Minüasz vezetésével és megalapították Orkhomenoszt, a Kópaisz-tó északi partján.

De valójában nem az ő alapításuk, legfeljebb újraalapításuk, mert sokkal régebbi, hisz a településnyomok egészen 8000 évre visszamenőek, de az egész Kópaisz-tó környéke a 15-20 ezer év óta lakott vidék.

Homérosz "arany Orkhomenosznak" nevezte, mert a gazdagságáról oly híres volt, pedig Homérosz előtt vagy 5-600 évvel korábban már lerombolták és felgyújtották a várost és hatalmas királyi palotáját. Orkhomenosz hatalmas " tholosz"-áról Pauszaniosz adott hírt: „ Minüasz kincseskamrája”, és a világ egyik legnagyobb csodájának nevezi. Még azt is közli, hogy kőből épült, kör alakban és „úgy tartják, a legfelső kő tartja össze az egész épületet” (VIII, 38). Schliemann megtalálta romjait, de híres kupolája már rég nem volt meg (" Minüasz sírjá"-nak is nevezték). Királyi palotájának falait freskók díszítették. Nagy kaptár (tholosz) alakú sírjai mutatják egykori hatalmát. Hozzáteszem, hogy a város lakói már az újkőkorban, majd a bronzkor elején -azaz 4-6 ezer évvel ezelőtt!- is fura, kör alakú házakban laktak (majd áttértek a félkörívű házakra). Mintha egy fura, bunkeréletmódot folytattak volna civilizációjuk hajnalán. A mükénéi időkben a görög föld leggazdagabb városa volt.

Hogy egykor egy magas fokú civilizáció tevékenykedett a Kópaisz-tó környékén, arra csak a tó 19. századi kiszárítása után vált világossá a tudósok előtt… Ugyanis a tó elrejtette egy ősi civilizáció hidrográfiai technikájának rekvizítumait, és egyben meg is védte attól, hogy a görögök széthordva, teljesen el ne pusztítsák.

A Kopiász csatorna kifolyásaA víz alól előkerült ciklopi gátfalak, csatornák, alagutak és a Gla sziget óriási erődje a régészek számára a mükénei kor hagyatéka, de bizonyosan tévednek, ahogy a piramisokat is csak nagy Sándor idejére helyezték, holott azok régebbiek az egyiptomi Dzsószer piramisánál. A Kópaisz-tóból előkerült gigászi rendszerek engem nem a mükénéi kor építőire, hanem a megalitépítő küklopszok utódainak, a rejtélyes pelaszgok piramisaira emlékeztetnek. A trójai háború idején már tó foglalta el a síkságot, ha pedig igazat adunk a hagyománynak, úgy Héraklész idején zárták el a csatornákat, akit általában a trójai háború elé helyeztek egy vagy két nemzedékkel. Viszont a régészek ugyanebbe az időszakba –az i.e. 14–13. századba– helyezik a csatornák és a Gla sziget erődjének felépítését. Ez pedig lehetetlen: ha még arra is gondolunk, hogy a kiszárított síkságon városok jöttek létre, úgy pláne!

A kutak sorának oldalmetszete - illusztráció a Popular Science-ből

A Kephari-hegyébe vágott hatalmas alagút kijárata, és a másik rajz a hegyen áthaladó alagutat és a fentről bele vezető légaknák sorát mutatja

Gondoljunk bele: felfedezték, hogy az egykori Kópaisz-síkságon átvezető csatorna útját a Kephalari dombja állta el, az ősrégi építők egyszerűen 2,23 km hosszan (!) átvágták a sziklát, hogy a túloldalon a csatorna ugyanúgy folytassa útját. A domb tetején 16, négyszögletes levegőztetőaknát vájtak le egészen az alagútig. Ilyen technikai tudás sem a mükénéi korban, sem Periklész Görögországában nem volt meg! Kik voltak a rejtélyes minüaszi civilizáció mérnökei...?

Ha figyelmesen nézzük a forrásokat, egyre megdöbbentőbb részleteket találunk, melyek felfednek egy titkos történelmet. Diodórosztól tudjuk, hogy mielőtt a tenger elöntötte volna Rodoszt, a Telkhinek egy csoportja éppen Orkhomenoszba menekült, persze sok ezer évvel ezelőtt.
A Telkhinekről már itt többször volt szó: a hagyomány gonosz varázslóknak, alkimistáknak, fémek feltalálóinak tudta őket. A Kabirok rokonai. Szintúgy törpék, ám testük pikkelyes, ujjaik közt úszóhártyák feszültek és a fejüket a kutyákéhoz hasonították. A Vénusz istennőjének kísérő, "Artemisz kutyái", ahogy a hagyomány mondta róluk. Az Orkhomenosz melletti erdőben vadászó Aktaiónt kutyák tépték szét, de Armenidasztól, egy igen régi boiótiai történetírótól tudjuk, hogy azok nem közönséges kutyák, hanem Telkhinek voltak, és Aktaiónt is Artemisz utasítására tépték szét és éppen ez az istennő figyelmeztette őket a Rodoszra váró katasztrófára. Ugyanilyen törpe varázslók voltak a gízai piramisok építésénél is. Ezek alapították a legtitkosabb misztériumokat, sőt, Odüsszeusz is az ő fajtájukból való volt. A Telkhinek ekkor más királyi családokba is befészkelődtek, mint az ősi Sziküónban, s lett az a művészetek hazája.

Alighanem Boiótia és főként Kópaisz-tó környéke már a kőkor óta kedvelt hely volt. Az egykori népességhez vagy 9000 éve pelaszgok, majd később kolkhiszi bányaművelők, a müneaiak csatlakoztak. A környéken minden hely része egy kimondhatatlanul régi hagyománynak. Itt maga az idő is meggörnyed saját súlya alatt. A rejtélyes őscivilizáció mérnökei már lecsapolták egyszer a tavat és a helyen gigantikus hidrográfiai rendszert hoztak létre. Városok nőttek ki a csatornák mellett és Gla dombján hatalmas erődöt emeltek. Ez a lecsapolás a 19. század végén angol és francia mérnököknek csak többszöri nekifutásra sikerült és úgyszólván a több ezer évvel ezelőtti "mintát kellett követniük.Majd felbukkantak Orkhomenoszban a Telkhinek is, s a jelenlétükkel minden homályba borult, hisz minden műveletük és szertartásuk titkos volt, s ez a titok pedig tovább fokozódik, mikor megtudjuk, hogy még a görög idők előtt az orkhomenoszi minüaiak alapították Kis-Ázsia partján - tehát több száz km-re - Teosz városát. Később iónok foglalták el, de "valami" át is öröklődött a nagyszerű iónokra.
A város ma már csak rom, de egykor a közepén Dionysos Setaneios hatalmas temploma állt (Vitruvius mérnök az ókor legnagyszerűbb építményei közé vette). A várost és földjét Dionűszosz istennek, a "Vezetőnek" (Setainos) szentelték. A Seitanos szót a görögök a "vezetőre", az "irányítóra" használták, de nyilvánvalóan átvett szó, igazi jelentését már nem ismerték, mert eredetileg az alkímia főistenére, a lázadó égi menekültre, Széth (Set) istenre vonatkozott. Az ő alattvalói voltak elsősorban a Telkhinek. Sztrabón hagyta hátra szinte az egyetlen ókori forrást a titokzatos "Dionüszosz Mesterembereinek" társaságáról, mely eredetileg Teoszban székelt, de egy lázadás után Lebedoszba költöztek. Őket az építészettel, a művészettel és a mérnöki tudással hozták kapcsolatba. Ők alapították Numa a beavatott római király kérésére Rómában i.e. 703-ban az ún. " Collegia" nevű szintén titkos építész-céhet, akik később a baalbeki munkálatokért is felelősek voltak.

A Szabadkőművesség régi történetírói - mint Robison, Fort Newton, Mackey, Hall, Weisse, Longfield és legfőképp Hippolyto Joseph da Costa- már felfedezték azokat a nyomokat, melyek a Collegián át a szabadkőművesség titkai egészen a "Dionüszosz Mesterembereihez" nyúlnak, kik szintén titkos jelrendszert alkalmaztak, s ők voltak felelősök a városok vagy templomok megtervezéséért.
Ott voltak a jeruzsálemi Templom építésénél is. Clegg szerint megmaradtak egészen a keresztes háborúk idejéig is, majd maradékaik Ny-Európába mentek. Tán éppen ők ösztönözték a hírhedt és titkos " Bizánci Testvériséget", de nem tudok a nagyszerű John Yarker, az misztériumiskolák történésze mellett sem elmenni, aki több mint száz éve megjegyezte, hogy végső soron „a Dionüszoszi Mesteremberek a Kabiroktól származtak”, amivel mi is egyet érthetünk. Hiszen Hiram -a jeruzsálemi Templom főépítésze- a Kabir Misztériumok beavatottja volt és az ő beavatása Baalbekben történhetett, s ez ott ugyanúgy megfelel a Héliupoliszi Testvériségnek, mint az egyiptomi párjában.

Tehát, sok ezer évvel ezelőtt a Kópaisz-síkság északi szélén egy mesésen gazdag város, az "arany Orkhomenosz" állt, melyet több mint 3200 évvel ezelőtt földig romboltak, a síkság csatornáit tönkretették és azt újból egy tó foglalta el. Honnan volt ez a gazdagság, milyen forrás táplálta? A müneaiak és a tekhin mágusok titkos királysága volt, alkimista beavatóké. Mit rejt vajon Orkhomenosz mélye? A telkhinek titkos műhelyei mindenfelé mélyen a föld alatt voltak és a kolkhisziak voltak az első bányaművelők, sőt annak feltalálói. Ők alapították azt a titkos társaságot is, amit az iónok később, több mint háromezer éve Dionüszosz Mesterembereinek neveztek el. Egyáltalán miért alapították a kisázsiai Teoszt, melynek két jó kikötője is volt?

Kapcsolódó cikkek: