Mivel többször átrágtam magam Várkonyi Sziriatján, ami először 1979-ben került a kezembe, úgy már sok éve felvetődött bennem a mű korrekciója, részletes vizsgálata, elemzése és kiegészítése. Ebből a célból legmegfelelőbb a Sziriat oszlopainak 2002-es kiadása, ami az 1942 kiadás utáni átdolgozás legteljesebb kiadása. Bertha Bulcsú írta a könyvről: „Mert ha Várkonyi azt írja, hogy a Macsu Pikcsu az Urubamba völgyében négyezer méter magasságban hatalmas gránitkockákból épült, ám a legközelebbi gránit-előfordulás két-óra járásra van, s a várat egy húsz méter széles, rohanó hegyi folyó és meredek szakadékok, völgyek választják el tőle, akkor ezt vagy elhisszük, vagy odautazunk, és átússzuk a hegyi folyót, ha nem, akkor át kell rágnunk magunkat ugyanazon a hatalmas könyvtári, levéltári anyagon, amin Várkonyi, másként nem tudjuk ellenőrizni. De mi egyiket sem vállaltuk, így aztán jött a legenda.”
Nos, én átrágtam magam az eltelt negyven évben azon a hatalmas könyvtári anyagon. Így aztán a következő dolgokra vállalkozom a Sziriattal kapcsolatban...

Égi irányokEgyes legendák hivatkoznak egy korra, amikor a Föld tengelye nem abban a pozícióban volt, mint napjainkban és a Pólus más helyre mutatott. Akkoriban lakható volt a sarkvidék.  A görög hagyomány említi az esetet: Phaethón veszélyes repülésekor a líbiai Atlasz megingott a csillagok tartása közben, és amikor leesett „maga a tengely is elhajlott” és egy égi lángfolyam felégette az Eridanosz folyót.
De más hagyományok is szólnak arról, hogy a tengely megbillent, s ez vetett végett az Aranykornak (s nem a vízözönök).
Való igaz, hogy a földi életünk legfőbb befolyásoló kozmikus tényezője bolygónk napkörüli keringése és tengelykörüli forgása. A Föld, a hold és az öt másik bolygó ugyanazon síkban, az ekliptika síkjában kering a Nap körül...

J. R. Hill 1837. május. 30-án készült másolata Hufu kartusárólHogy tiszta vizet öntsek a pohárba, el kell mondanom a forrásait annak a több mint harminc éve kísértő „hamisítási ügy”-nek, miszerint Vyse és Hill 1837-ben a kamrák felfedezésének idején saját maguk festették fel a jeleket. Az egész ügyet egy Zecharia Sitchin nevű, magát nyelvésznek tartó, a háború után Palesztinából Angliába kivándorolt kereskedősegéd kavarta a The Stairway to Heaven („Lépcsők a Kozmoszba”) c. 1980-ban megjelent könyvével (magyarul: Dimenziókapu, 2004). Tőle vette át a teóriát mindenki: Hancock, Jochmans, Alford, Däniken és a többi hasonszőrű szerző. Sitchin a következőket állította: Vyse, Hill és a fiatal Perring mérnök mikor felfedezte a már korábban ismert Davison kamra fölötti négy tehermentesítő kamrát egyszerűen odahamisítottak egyiptomi jeleket, melyek tartalmazták Kheopsz egyiptomi nevét, a Hnum Hufut.

InkaEgyes perui hagyományok arról beszéltek, hogy az inkák a királyi múmiákat a gigantikus cuscói Coricancha («Arany Udvar») templomának Nap titkos szentélyében helyezték el. A Coricanchát később a spanyolok jórészt lerombolták illetve dominikánus templommá építették át.
Két párhuzamos sorban, aranyszékeken ülve, teljes királyi díszbe öltözve, bebalzsamozva vártak feltámadásukra. Manco Capactól (i.sz 1200) kezdve itt volt az összes inka, a feleségeikkel a coyákkal együtt (Mama Ocllo Haucotól kezdve Rahua Occloig). Barnabé Cobo spanyol krónikás (1582-1657) az jelentette, hogy az arcukon «a hús kiszáradásakor megnyúlt és jó színű maradt». Garcilaso de la Vega inka származású krónikás (1537-1616) írta: "A Nap képe mellett két oldalt állították fel az inkák sorjában a halott királyaik bebalzsamozott holttestét. Nem tudom mi módon balzsamozták be a tetemeket, olyanok voltak, mintha élnének."

Azori-szigetek magassagi térképe - Atlantisz?Christian O'Brien egykori brit geológus, régész és író (1914-2001) egy nagyobb kiterjedésű "Azori Földségről" beszélt, mely egykor óriási kataklizmák hatására elsüllyedt. Csupán az Azori–szigetek maradtak belőle. 
1985-ben megrajzolta ennek az egykori földségnek a térképeit, felhasználva a portugál haditengerészet térképeit. Képes volt kimutatni ezen nagy földség egykori folyómedreit, melyek völgyekben futottak, mely völgyek több száz méternyit süllyedtek le. Az Azori-szigetek körül édesvízi maradványokat találtak még 4000 méter mélyen is: mint korallok, homokpartok, vulkanikus anyagok, édesvízi moszatok.

Bembo bíboros Ízisz táblájaEzzel a címmel jelentetett meg egy könyvet Wynn Westcott angol szabadkőműves és a "Golden Dawn" titkos rend egyik alapítója 1887-ben. Egy ősi titok nyomába akart jutni... Tehát volt egy tábla, egy igen titokzatos tábla, amit jelenleg a torinói Egyiptomi gyűjteményben van elzárva. Az ún. "Ízisz Tábla" (Tabula Isiaca vagy Mensa Isiaca) egy egyiptomi stílusban készült bronztábla, tűzzománc és ezüstberakásokkal – valószínűleg - Hadrianus korából. W. Wynn Westcott a méretét 76 x 127 cm-esnek mondja. A tábla Ízisz és az Ápisz mondakörét ábrázolja, hihetetlen pontossággal: az alakok némelyike mindössze 8 milliméteres, s mintha a készítője használt valamiféle nagyítot az elkészítésükkor. Az egyiptomi istenségeket is látjuk, körben a Zodiakus 36 Dekánjával.

Robert Charroux

Robert Charroux, Robert Joseph Grugeau néven született a franciaországi Charrouxban, 1909-ben. Apja, Auguste Grugeau postamester, anyja, Marie Juliette Vergeau távírász, és volt egy Georges nevű 1902-ben született bátyja is. Apja 53 évesen 1921-ben meghalt. A középiskolát Civrayban végezte, s már ekkor kitűnt a sportban, mint kiváló atléta és sportúszó. A francia „Ki kicsodának” azt adta le magáról, hogy a filozófia doktora lett a Grand Bretagne-i Tudományegyetemen, majd a Római Tudományos Akadémia őstörténeti doktora címet szerezte meg. A háború alatti múzeumi raktárvezetőként tevékenykedett. A háború után, mint újságíró tevékenykedett. Rengeteget utazott feleségével. Ősi civilizációk ásatási helyszíneit keresték fel. Egy időben a „Kincskeresők Nemzetközi Klubjának Elnöke” is volt (1978-ban halt meg).
Kapcsolatai révén a legbizarabb és legrejtélyesebb figurákkal és titkos társaságokkal ápolt kapcsolatokat. Egy időben Charroux Franciaország egyik legbotrányosabb szerzőjének számított. Nagyon szuggesztív, karizmatikus ember volt, akit kiadója, a híres Robert Laffont mindenben támogatott. Hívei már a hatvanas években klubokat hoztak létre Franciaországban és máshol Európában.