- Részletek
- Írta: Csizi Sándor
- Kategória: Történelem
Hany Istókról a hansági „halemberről” szinte mindenki hallott. Lényéről szóbeszédek, mondák keringtek. Írók vették bele kalandos műveikbe. A létéről azonban még kalandosabb magyarázatok születtek. Ám ezeket a magukat „tudományosnak” gondoló szerzők gyártották. Mind arra irányult, hogy a fiút be tudják állítani a sorba, a többi erdőben talált „vad gyerek” közé. Ezek a hazugságok gyakorlatilag elterelték a figyelmet egy nyilvánvaló dologról, amit a tudomány mai keretei közt lehetetlen megválaszolni, mert ez a fiú nem ember, nem homo sapiens volt…!
- Részletek
- Írta: Csizi Sándor
- Kategória: Történelem
- Részletek
- Írta: Csizi Sándor
- Kategória: Történelem
- Részletek
- Írta: Csizi Sándor
- Kategória: Történelem
Mivel többször átrágtam magam Várkonyi Sziriatján, ami először 1979-ben került a kezembe, úgy már sok éve felvetődött bennem a mű korrekciója, részletes vizsgálata, elemzése és kiegészítése. Ebből a célból legmegfelelőbb a Sziriat oszlopainak 2002-es kiadása, ami az 1942 kiadás utáni átdolgozás legteljesebb kiadása. Bertha Bulcsú írta a könyvről: „Mert ha Várkonyi azt írja, hogy a Macsu Pikcsu az Urubamba völgyében négyezer méter magasságban hatalmas gránitkockákból épült, ám a legközelebbi gránit-előfordulás két-óra járásra van, s a várat egy húsz méter széles, rohanó hegyi folyó és meredek szakadékok, völgyek választják el tőle, akkor ezt vagy elhisszük, vagy odautazunk, és átússzuk a hegyi folyót, ha nem, akkor át kell rágnunk magunkat ugyanazon a hatalmas könyvtári, levéltári anyagon, amin Várkonyi, másként nem tudjuk ellenőrizni. De mi egyiket sem vállaltuk, így aztán jött a legenda.”
Nos, én átrágtam magam az eltelt negyven évben azon a hatalmas könyvtári anyagon. Így aztán a következő dolgokra vállalkozom a Sziriattal kapcsolatban...
- Részletek
- Írta: Csizi Sándor
- Kategória: Történelem
Hogy tiszta vizet öntsek a pohárba, el kell mondanom a forrásait annak a több mint harminc éve kísértő „hamisítási ügy”-nek, miszerint Vyse és Hill 1837-ben a kamrák felfedezésének idején saját maguk festették fel a jeleket. Az egész ügyet egy Zecharia Sitchin nevű, magát nyelvésznek tartó, a háború után Palesztinából Angliába kivándorolt kereskedősegéd kavarta a The Stairway to Heaven („Lépcsők a Kozmoszba”) c. 1980-ban megjelent könyvével (magyarul: Dimenziókapu, 2004). Tőle vette át a teóriát mindenki: Hancock, Jochmans, Alford, Däniken és a többi hasonszőrű szerző. Sitchin a következőket állította: Vyse, Hill és a fiatal Perring mérnök mikor felfedezte a már korábban ismert Davison kamra fölötti négy tehermentesítő kamrát egyszerűen odahamisítottak egyiptomi jeleket, melyek tartalmazták Kheopsz egyiptomi nevét, a Hnum Hufut.
- Részletek
- Írta: Csizi Sándor
- Kategória: Történelem
Egyes legendák hivatkoznak egy korra, amikor a Föld tengelye nem abban a pozícióban volt, mint napjainkban és a Pólus más helyre mutatott. Akkoriban lakható volt a sarkvidék. A görög hagyomány említi az esetet: Phaethón veszélyes repülésekor a líbiai Atlasz megingott a csillagok tartása közben, és amikor leesett „maga a tengely is elhajlott” és egy égi lángfolyam felégette az Eridanosz folyót.
De más hagyományok is szólnak arról, hogy a tengely megbillent, s ez vetett végett az Aranykornak (s nem a vízözönök).
Való igaz, hogy a földi életünk legfőbb befolyásoló kozmikus tényezője bolygónk napkörüli keringése és tengelykörüli forgása. A Föld, a hold és az öt másik bolygó ugyanazon síkban, az ekliptika síkjában kering a Nap körül...
- Részletek
- Írta: Csizi Sándor
- Kategória: Történelem
Egyes perui hagyományok arról beszéltek, hogy az inkák a királyi múmiákat a gigantikus cuscói Coricancha («Arany Udvar») templomának Nap titkos szentélyében helyezték el. A Coricanchát később a spanyolok jórészt lerombolták illetve dominikánus templommá építették át.
Két párhuzamos sorban, aranyszékeken ülve, teljes királyi díszbe öltözve, bebalzsamozva vártak feltámadásukra. Manco Capactól (i.sz 1200) kezdve itt volt az összes inka, a feleségeikkel a coyákkal együtt (Mama Ocllo Haucotól kezdve Rahua Occloig). Barnabé Cobo spanyol krónikás (1582-1657) az jelentette, hogy az arcukon «a hús kiszáradásakor megnyúlt és jó színű maradt». Garcilaso de la Vega inka származású krónikás (1537-1616) írta: "A Nap képe mellett két oldalt állították fel az inkák sorjában a halott királyaik bebalzsamozott holttestét. Nem tudom mi módon balzsamozták be a tetemeket, olyanok voltak, mintha élnének."
- Ön itt van:
-
Főlap
- Történelem