Ozirisz feltételezett sírja a piramis alatt, a titkos kamrábanAz európai utazók és tudósok a 16. században kezdték felfedezni maguknak a gízai piramisokat. De a belsejében csak a piramis felső kamráit tudták látogatni. Rendelkezünk 16-18. század közti utazók rajzaival, melyek a piramis belső szerkezetét is felvázolják. Kezdve a lengyel Radziwill herceggel, aki 1583-ban járt a piramisban, majd Greaves, Careri, Maillet és Pococke rajzain jól látható, hogy semmit nem tudtak a piramis föld alatti kamrájáról. Ennek magyarázata a következő: az ún. „leszálló folyosó” 105 méter hosszú és 30 méteres mélységbe visz le, de az arabok betörése óta csak a felső 40 méter volt járható, ugyanis az arabok ebbe a járatba szórták be a felvezető folyosóban szétvert mészkődugókat és más keletkezett törmeléket.

Fém fejOdin aranyból készült jósfejéről azt mondták, birtokolta „Kelet minden bölcsességét”. Azt tudom, hogy az egyiptomi titkos városban, a falakkal körbezárt Héliupoliszban az alkimista tevékenységek mellett valamiféle „mozgó-szobrok” gyártása is folyt, melyeket a papok arra használtak, hogy az alkimista anyagok gyártásában és a föld alatti munkálatokban segítségükre legyenek. Miután nem jött többé a Főnix, elvesztették funkcióikat. Már csak javítgatni tudták őket és legfeljebb templomi kegytárgyat csináltak belőlük. Ez a beszámolók korából világosan látszik: a legrégibb leírásokban ezek a sajátos automaták, mozogtak, beszéltek, „izzadtak és könnyeztek” (?), majd később már csak lépegettek, végül már csak bólogattak...

Harold Wilkins térképe a világítótest feltételezett helyéről

Martín del Barco Centenera spanyol egyházi író és költő egy bizarr világítótestről számolt be egy költményében…
Centenera 1572-ben hajózott Spanyolországból Buenos Airesbe, majd elkísérte Juan Ortiz de Zárate expedícióját Rio de La Platához. Utána éveken keresztül járta az itteni területeket.
Centenera 24 évig kalandozott expedíciókkal Peru és Argentina közt. Egyszer embereivel egy „karbunkulus” nevű titokzatos állatra vadászott Paraguay dzsungeleiben, mely a legendák szerint világító követ vagy tükröt viselt a fején… Talán így jutott a Paytití és a Tó urához, Gran Moxohoz, kinek palotájának bronzajtajait aranyláncon odaállított pumák őrizték.

Piramisok feltételezett fejlődési soraAz egyiptológusok a világ legegyértelműbb és legegyszerűbb dolgaként beszélik el, hogyan alakult ki Egyiptomban a kőpiramis, mint temetkezési forma, és ennek csúcsa, a gízai Nagy Piramis. Tehát volt a predinasztikus kori Egyiptomban a sír fölé emelt homokbucka, amit téglával körberaktak (tumulusz). Ebből jött létre az korai dinasztikus időkben a masztaba, ebből a lépcsős piramis a III. dinasztia idején, majd a simafalú piramis…

Óriási egyiptomi obeliszkMivel az ősi civilizációk egyik fontos eleme volt a kőépítészet, kezdve az egyszerű, alig megmunkált megalitikus tömböknél. Hozzáteszem, hogy a kővel való építkezés több ezer éven át az isteneknek szóltak, csak és kizárólag vallási/temetési indíttatású építményeknél alkalmazták kezdve a nagy ősi megalitikus birodalmaktól egészen a mayákon és egyiptomiakon át a parányi csendes-óceáni szigetekig. A nép, a hivatalnoki paloták, sőt a király is mindenfelé nád és sárkunyhókban, tégla vagy agyagépítményekben lakott.
Felhozok néhány dolgot, kezdve a kőfejtéssel. A világban számos otthagyott ősi kőbánya maradt fenn, mint pld. ez az egyiptomi és perui.

SacsayhuamanNem csupán a kőfejtéssel, a tömbök simára munkálásával, hanem a szállításával is vannak kisebb-nagyobb fejtörésre váró esetek…
Őseink hatalmas köveket is elhurcolásztak, melyek szállítása nekünk is gondot okozna. Példáért menjünk vissza Peruba! Sachsayhuaman erődjébe, Cusco mellett hatalmas sarokköveket is elhelyeztek, s a legnehezebb súlya eléri a 360 tonnát. Az egyiptomiak vagy baalbekiekről tudjuk, hogy mesterséges utakat építettek kőszállításra, és azon vonszolták vagy görgették a monstrumokat. Peruban a krónikások szerint sok ezer embert kötöttek a kövek elé és azok húzták el. Ollantaytambo inka városban hat kolosszális monolitot is beépítettek az erőd falaiba. Az átlagos kövek 3,3-4,2 m magasak, 1,8 vagy még több szélesek és a vastagságuk 0,9 és 1,8 m között változik. Hatnak a súlya száz tonna fölötti, de van, amelyik talán eléri a 250 tonnát is. A bolíviai Tiahuanaco egyes tömbjei elérik a 400-600 tonnát, sőt egyesek szerint több óriástömb széttöredezett az idők során, de ép állapotban meghaladták az ezer tonnát is.

Valóban léteznek zsidó és mohamedán legendák egy mágikus kővágószerűségről, amit Salamon templomának építésénél használtak, de egyesek szerint a legendákat csupán az szülte, hogy a Biblia egy helye szerint a templom építésénél nem hallatszott a kövek faragása, csiszolása, hanem az zajtalanul folyt, és hogy Jahve megtiltotta a vaseszközök használatát az építésnél.
A legendák különféleképpen beszélnek a miértről. Az egyik szerint Salamon egy dzsinnekből álló csapatott küldött el egy nyugati hegységbe, ahol megszerezték egy holló által használt, samirnak nevezett követ, ami simán szétvágott egy kristályvázát. Egy másik szerint maga Azmodeus démon fedte fel Salamon előtt, hogy egy fajdkakasra van bízva a samir, akitől a király emberei végül ellopták…
Magáról a samirról (asamur) persze más és mást tartottak: ez egy kő (Salamon testamentuma szerint egy zöld kő), egy másik szerint élőlény, mégpedig sárkányféreg! A samir képes volt zajtalanul elvágni a kristályvázát, sőt a gyémántot is. A fajdkakas élősziklába lyukakat fúrt a samir-féreggel.