Valóban léteznek zsidó és mohamedán legendák egy mágikus kővágószerűségről, amit Salamon templomának építésénél használtak, de egyesek szerint a legendákat csupán az szülte, hogy a Biblia egy helye szerint a templom építésénél nem hallatszott a kövek faragása, csiszolása, hanem az zajtalanul folyt, és hogy Jahve megtiltotta a vaseszközök használatát az építésnél.
A legendák különféleképpen beszélnek a miértről. Az egyik szerint Salamon egy dzsinnekből álló csapatott küldött el egy nyugati hegységbe, ahol megszerezték egy holló által használt, samirnak nevezett követ, ami simán szétvágott egy kristályvázát. Egy másik szerint maga Azmodeus démon fedte fel Salamon előtt, hogy egy fajdkakasra van bízva a samir, akitől a király emberei végül ellopták…
Magáról a samirról (asamur) persze más és mást tartottak: ez egy kő (Salamon testamentuma szerint egy zöld kő), egy másik szerint élőlény, mégpedig sárkányféreg! A samir képes volt zajtalanul elvágni a kristályvázát, sőt a gyémántot is. A fajdkakas élősziklába lyukakat fúrt a samir-féreggel.

Az éggömböt tartó AtlaszSulpicius Gallus római államférfitól tudjuk, hogy Eudoxosz készített egy éggömböt is, s „ráfestette erre az égbolthoz rögzített állócsillagokat”. Ez az éggömb az általa elméletben megalkotott rendszert modellezte volna. Igazából már nehéz elképzelnünk ennek formáját, hogy nézhetett ki, mint egy armilláris szerkezet, vagy egy nagy gömb volt, áttetsző burkokkal, vagy egészen más…? Mindenesetre a modern feltevések szerint Eudoxosz egy óraműhöz hasonló, bonyolult fémszerkezetet készített, amely jól tudta modellezni a valóságos mozgásokat. A gömbben lévő szerkezet mozgatta a tengelyek irányát és sebességeket. Egyesek szerint ez is fogaskerék-áttételeken alapult. Ezáltal bemutathatta a Földről nézve, milyen az égitestek, csillagképek mozgása.