Az athéni Szelek Tornya, rekonstrukcióAz athéni Szelek Tornya

Az ókori athéni agorán állt – és romjaiban még ma is áll – a híres Szelek tornya. Az épület nyolcszögletű és márványtömbökből épült: 12 méter magas és 8 méter átmérőjű. Kirrhoszi Andronikosz makedón csillagász alkotásának tartják, azaz i.e. 50 körül épült volna, de ezt kizárólag két római szerzőre hagyatkozva (Vitruvius és Varro), ugyanis a görög források mind elvesztek, s egyedül ez a két szerző említi a tornyot (így nem lehetetlen, hogy ettől az időponttól 100-200 évvel korábbi, azaz valójában az alexandriai korszak terméke, ami hihetőbb lenne).

A görögök 8-féle szelet különböztettek meg, éppen ezért 8 szélistenük volt, s ennek megfelelően a Szelek tornyának 8 oldala volt. Mindegyik oldalon a szeleknek megfelelő isten képével. Az épület tetejét egykor egy szélirányba forgó bronz Triton-szobor díszítette. Mikor valaki lelopta azt, Athénre nagy hőség köszöntött, amit csak úgy tudtak elűzni, hogy egy nagyon ősi szokásnak megfelelően fekete hajú szüzet áldoztak a torony tövében.

Az épület oldalain napórák voltak, ami után az athéniak horologionnak is nevezték a tornyot.

Dervisek az athéni Szelek Tornyában

Fennmaradását annak is köszönheti, hogy a több százéves török uralom alatt a dervisek szent temploma volt. A fenti kép mutatja azokat az időket, mikor a kerengő dervisek használták az épületet a táncaikhoz.

Evliya Celebi török utazó 1668-ban írt az akkor még jóval jobb állapotban lévő toronyról: „Platón pavilonjának” nevezi. Úgy írja le, mint egy régi planetáriumot: a mennyezetét 12 részre osztották, az Állatkör jegyei után. Ábrázolva van a 12 jegy, az uralkodó bolygóikkal. Celebi azt hitte, a belsejében egy sír van, ahol a görög Fülöp van eltemetve. Még érdekesebb, hogy a tetején lévő tartóról ebben az időben már új legenda keletkezett, hogy a régi időkben a tartón egy világ-tükör volt, hasonló, mint az alexandriai fároszon. Ez a világ-tükör pontosan mutatta, ha bárhol a világban egy ellenséges hadsereg megindult volna Athén ellen. A mohamedán arab szerzők egész Egyiptomban ilyen legendákat jegyeztek fel nemcsak az alexandriai világítótorony, hanem a piramisok és minden más nagyobb épület tetejéről… már-már mániákusan ilyen „varázstükröket” láttak mindenfelé.

*

A rodoszi mágikus őslények, a telkhinek titkos műhelyei kapcsán jutottam el a "fogaskerekek" őstörténetéhez, hogy az emberiség 15 legfontosabb találmánya közé sorolt fogaskerék használata valójában prehisztorikus eredetű, de később majd elfeledték, sőt formája művészi tárggyá fajult.

Arra jutottam, hogy a fogaskerékrendszer hirtelen felbukkanása az i.e. 3. században, a ptolemaioszi korban, és az alexandriai "feltalálók" körében nem valamiféle megvilágosodással magyarázhatók, hanem az Alexandriai Museion titkos egyiptomi anyagának tanulmányozásából. Egyrészt teljesen "lehetetlen" és "életképtelen" találmányokba építik bele, mint kis mozgó bábuk, perselyek, templomi adagolók és olyan anyagokból, melyek alkalmatlanok rá, mivel még nincsenek birtokukban (pld. a megfelelő acél a laprugókhoz), ami mind azt jelenti, hogy ezeknek megtalálták a tervrajzait, de egyrészt nem tudták mire használni, másrészt, még nem volt meg a kellő technikai háttér.

Kteszibiosz alexandriai feltalálót mondják az első fogaskerekek feltalálójának, aki i.e. 250 körül egy vízórába építette bele ( 1819-es rekonstrukcióján):

Abraham Rees rekonstrukciója Kteszibiosz viziórájáról (klepszidra)

A Szelek tornyában is hatalmas egy klepszidra volt és szinten fogaskerék meghajtású lehetett. Az építmény belső kőpadlójának közepén egy alaposan kimunkált négyszögletes nyílás látható, mely már csak azt jelzi, hogy valamikor egy nagyobb kőépítmény, egy medence helyezkedett el itt. A medence egykori korlátjának maradványai még láthatók is.

Az athéni Szelek Tornya, rekonstrukcióAz athéni Szelek Tornya, rekonstrukció

Az építmény hátulján ma is megvan egy nagyméretű víztartály alapja, amibe a citadelláról ólomcsöveken idevezetett víz folyt, aminek állandó szintmagasságát egy túlfolyó biztosította. Az elképzelések szerint a tartályból a víz egy kisebb – a padló közepén elhelyezett - bronztartályba folyt, emelgetve az abban lévő úszót, aminek lassú mozgását egy vékony, finoman megmunkált lánc vitte csigákon keresztül az forgó óralapra. Robert C. Magis három rekonstrukciós rajza a Szelek Tornyának vízórájáról, működéséről 1967-ből:

És itt van Joseph V. Noble és Derek J. de Solla Price tudománytörténészek tanulmánya 1968-ből a Szelek Tornyának vízórájáról (a végén sok fotóval és rajzzal). A tanulmányozásuk egyik fő oka szintén az itt megalkotott, anakronisztikus fogaskerékrendszer volt, ami szabályozta a vízóra működését.

Ahogy Solla Price megállapította végül az antiküthérai "csillagóráról", hogy valójában egy "művészeti tárgy" volt, amit tervek alapján készítettek, de igazából nem is használtak, úgy a Szelek Tornya is egy művészeti tárgy, egy hatalmas cargo-épület lehetett. Ennek az épületnek valahol több ezer évvel korábban már felépült az eredeti változata, majd teljesen el is tűnt. Viszont a leírása, ábrázolásai fennmaradhattak olyan helyeken, mint Rodosz vagy Egyiptom. Hiszen ugyanígy inspirálója volt az athéni Szelek tornya több újkori építménynek, mint a 18. századi oxfordi Radcliffe-csillagvizsgálónak vagy a szevasztopoli szelek tornyának…