Az egyiptológusok a világ legegyértelműbb és legegyszerűbb dolgaként beszélik el, hogyan alakult ki Egyiptomban a kőpiramis, mint temetkezési forma, és ennek csúcsa, a gízai Nagy Piramis. Tehát volt a predinasztikus kori Egyiptomban a sír fölé emelt homokbucka, amit téglával körberaktak (tumulusz). Ebből jött létre az korai dinasztikus időkben a masztaba, ebből a lépcsős piramis a III. dinasztia idején, majd a simafalú piramis…

Piramisok feltételezett fejlődési sora

Egyiptomiak a történelmük során sem azelőtt, sem azután nem építettek a Kheopsznál nagyobb vagy méreteiben ennyire pontos gúlát, melyet ilyen tökéletesen irányoztak a négy égtáj felé vagy a négy oldalmérete között ilyen kis eltérés lett volna. Egyedül a két másik gízai piramis veszi fel vele a versenyt. A Nagy Piramis lábazata alá és köré az építők hatalmas, simára csiszolt mészkőlapokat fektettek, hogy a külső forma tökéletesen tartsa a méreteket. Úgy tűnik, hogy a Khephrén piramisnál még ezt a pontosságot is túl akarták szárnyalni, ahol gránitlapokból alkották a piramis lábazata körüli talapzatot, és a burkolókövek két alsó sorát. Mükerinosz piramisánál a gúla burkolatának alsó harmadát is gránitból és nem turai mészkőből alkották, mint a Kheopsznál. Edwards szerint csupán Mükerinosz viszonylag korai halála okozhatta, hogy ne az egész piramist gránittal burkolják. Egy éve már írtam egy levelet az egyiptomi piramisfejlődés furcsaságairól, ami azóta fenn van az interneten, de sokan bizonyára nem találkoztak vele, s a lényeget ide másolom:

Még az sem biztos, hogy kizárólag a királyok sírjainak épültek a piramisok. A régészek többet lezárva és üresen találták, királyi múmiáknak nyoma sem volt. A közel száz piramisból csak 23-ban találtak szarkofágot, és csak 8 fáraó részleges maradványait találták bennük. Petrie csodálkozva vette észre, hogy a nagadai kis piramisnak sírkamrájához vezető 20 m mély akna szájára egyszerűen ráépítették a piramist, anélkül, hogy bármiféle bejáratot hagytak volna. A sírkamrát pedig, teljesen üresen találta.

Van azonban egy olyan érzésem, hogy a masztabákból sem eredeztethetők a piramisok. Míg az archaikus időkben épített masztabák nyerstéglából épülnek, addig az első piramisok mind kőhasábokból. Csak Kheopsz idejében, talán Ankhaf herceg ösztönzésére jelennek meg a kőből épített masztabák. Dzsószertől Sznofruig a kőpiramis mellett csak agyagtéglából rakott masztabák épülnek. Dzsószer piramisáról a régészek azt a képtelenséget állítják, hogy eredetileg masztabának épült, csak az építés módosításainak köszönhetően változott lépcsős piramissá. De azt hogyan magyarázzuk, hogy már a kezdetektől kőhasábokból épült? Robert Charroux szerint Dzsószer Imhotep tanácsára átépíttetett egy nagyon ősi piramist. Huni médumi piramisa, melyet Sznofru fejezett be, egyszerűen leomlott; még a kősorait is más technikával rakták, mint a gízaiakat. Sznofru Tört piramisa meg homokra épült, ezért megsüllyedt és repedések keletkeztek rajta. Stadelmann szerint ezért csökkentették a felső rész szögét. A piramis téglasorainak rakása még a régi elvet követi, mikor a kőtömböket függőlegesen illesztik a központi maghoz. Sznofru Vörös piramisánál már vízszintes sorokban rakják a kvádereket, akár Gízában. Ez nevezhető az első igazi piramisnak, s ebbe temetkezett végül Sznofru is. Viszont a Vörös piramisról is elképzelhető, hogy Sznofru egyszerűen csak felújíttatta, burkolatát pótoltatta, miután éveket vesztegetett a Tört piramis építésével, mely sírként használhatatlanná vált. William Fix arra hívja fel a figyelmet, hogy a gízaiakon kívüli piramisok – kezdve Dzószerével - héjszerűen épültek: egy belső magra fokozatosan épültek a piramis megnagyobbításai. Ezek a piramisok teste tömör és sokkal kisebb kváderekből épültek. A három nagy gízai piramisnak nincs belső tokja és egymásra épülő héjszerkezete. Valóban hatalmas tömböket gyártottak hozzá, ami nélkülözhetetlen a stabilitáshoz, beleértve egy jóval magasabb technológiai tudást, amit sem előtte sem utána nem használtak.

Sznofru után, azaz mindössze hetven évvel Dzsószer halála után, Kheopsz nekifogott, hogy felépítse Egyiptom fényhegyét, a gízai Nagy Piramist! Elképesztően rövid ez az idő! Munkások tömegeire kell gondolnunk, akik azelőtt még soha nem építettek ilyesmit.

Piramisok

Dzsószertől Sznofruig a piramisépítők láthatólag küszködnek a konstrukcióval, strukturális problémákkal találják magukat szembe. Észrevehetőleg különféle szerkezeti elemekkel próbálkoznak, miközben piramisaik a hibás szerkezeti megoldások miatt megrogynak, megrepednek, leomlanak és többet félkész állapotban hagynak. Már szinte érthetetlen, hogy miért erőltetik annyira a piramisépítést.

Aztán csoda történik: Gízában három tökéletes piramist építenek! Senki nem tudja, hogyan voltak képesek ilyen hirtelen áttérni egy teljesen más építkezési módra. Mükerinosz utódával a csoda véget ér; Sepszeszkaf (2511-2506) masztabát épít, hatalmas kövekből. Az V. dinasztia (2504-2347) első uralkodója, Uszerkaf szakkarai piramisának tömbjei rosszul illeszkednek egymáshoz, ezért később magától összeroskadt. Szahuré (2496-2483) piramisa a lépcsőzetes piramisokra emlékeztet. Építési technikája, a kőtömböknek a központi maghoz való illesztése a médumit utánozza! Ez és a többi V. dinasztia kori piramis mára egy formátlan kőrakás képét mutatja. A VI. dinasztia szakkarai piramisai mára mind lerombolódtak, de egyik magassága sem érte el a Kheopsz egyharmadát. Tehát az egyiptomi piramisépítészet a gízai piramisok után visszatér a médumi és dahsuri déli piramisnál abbahagyott vonalra, s újra strukturális problémákkal küszködik. Ezek a piramisok építésük után megrogynak, folyosóik beszakadnak. Hová lettek a IV. dinasztia mesterei? Az V. és VI. dinasztia piramisai a III. dinasztia piramisainak továbbfejlesztett változatai.

Későbbi piramisok közt akad olyan, melynek csak a burkolata kő, a belseje agyagtégla (pld. III. Amenemhat hawarai piramisa). Ha elfogadjuk a régészek vélekedését, hogy a társadalmi és gazdasági terhek okozták, hogy a Gíza utáni piramisok sokkal kisebbek lettek, az akkor is érthetetlen, hogy miért változott meg az építés technológiája és a méretek pontossága is. Ha – érthető módon - kisebb piramist szándékoztak építeni, annak technológiai kivitelezése jobb kellett volna legyen, úgy a kamrák és folyosók kivitelezésénél, mint a piramis falainak összerakásánál.

 MasztabaMasztaba

Már maga a masztaba, mint építészeti típus létrejött is érdekes, sőt rejtélyes. Azt gondolom a masztaba szerkezetileg nem származhatott a dinasztiák előtti kétféle sírforma egyikétől sem (kis téglaépület és a sírdomb). A masztabák teljes hirtelenséggel bukkantak fel az I. dinasztia idején. Ennek talán az lehet a magyarázata, hogy a predinasztikus korszak végén egy magasabb termetű, nagyobb koponyájú nép vándorolt a Vörös-tenger felől – Gondvana egyik süllyedő szigetéről - Egyiptomba, akik magukkal hozták az írás tudományát és a masztabák építésének módját. Ezért mutat a masztaba hasonlóságot a korai mezopotámiai építményekkel.

Mint sírtípus, a masztaba fennmaradt a piramisok mellett is, sőt jócskán túlélte azokat (a komolyabb piramisok építése az i.e. 17. században lezárult). Sőt, az i.e 3. évezred első felében, mint sírtípus utazott nyugat felé, s eljutott a prehisztorikus Angliába is, ahol megalitikus üreges sírok szinte az egyiptomi masztabák másai.