Nem csupán a kőfejtéssel, a tömbök simára munkálásával, hanem a szállításával is vannak kisebb-nagyobb fejtörésre váró esetek…

Őseink hatalmas köveket is elhurcolásztak, melyek szállítása nekünk is gondot okozna. Példáért menjünk vissza Peruba! Sachsayhuaman erődjébe, Cusco mellett hatalmas sarokköveket is elhelyeztek, s a legnehezebb súlya eléri a 360 tonnát. Az egyiptomiak vagy baalbekiekről tudjuk, hogy mesterséges utakat építettek kőszállításra, és azon vonszolták vagy görgették a monstrumokat. Peruban a krónikások szerint sok ezer embert kötöttek a kövek elé és azok húzták el. Ollantaytambo inka városban hat kolosszális monolitot is beépítettek az erőd falaiba. Az átlagos kövek 3,3-4,2 m magasak, 1,8 vagy még több szélesek és a vastagságuk 0,9 és 1,8 m között változik. Hatnak a súlya száz tonna fölötti, de van, amelyik talán eléri a 250 tonnát is. A bolíviai Tiahuanaco egyes tömbjei elérik a 400-600 tonnát, sőt egyesek szerint több óriástömb széttöredezett az idők során, de ép állapotban meghaladták az ezer tonnát is.

Sacsayhuaman Ollantaytambo

A Bretagnei Mené el Groah nevű óriási törött menhir súlyát 310-350 tonnára becsülik. Ép állapotban 20,3 méter magas volt és egy 4 km-re lévő kőbányából hozták ide, abban az időszakban, mielőtt még Egyiptomban megjelentek volna az első királyok. Nagy Theodorik gót király ravennai 11 méter magas síremlékére egy 276 tonnás kőfedőt raktak, melyen körbe 12 kőfül van, mintha ezekkel emelték volna magasba, s mintha a gótok valamiféle darukkal emelték volna rá az építményre.

A legmagasabb és legnehezebb fennmaradt egyiptomi obeliszk egy luxori, mely több mint 37 méter magas, a súlya 455 tonna, de a feljegyzésekből tudunk, hogy volt olyan, ami elérte az 57 métert. (a súlyának akár 2000 tonna is lehetett!).

Hatsepszut obeliszkjének felirata szerint a 30 méter magas és a 325 tonna súlyú monstrum kifaragásához, elszállításához és felállításához hét hónap és a szárazföldön való szállításához 6000 ember kellett. Az egyiptomiak speciális utakon, iszapon csúsztatva vitték az ilyen tömböket. De az egyiptomi görögök se nagyon akartak lemaradni, hiszen Alexandriában ott áll a híres 30 m magas, rózsaszín asszuáni gránitból készült Pompeius-oszlop, mely valószínűleg az alexandriai nép ajándéka volt Diocletianus császárnak. Súlya közel 400 tonna.

A III. Amenhotepet (i.e. 1388-1351) ábrázoló kvarcitból vágott thébai Memnon-kolosszusok szintén hatalmas alkotások, melyek egy Kairó közeli bányából kerültek ide (680 km-re). A két szobor mindegyike 700-750 tonna, de egy 556 tonna súlyú kvarcit talapzaton állnak. II. Ramszesz thébai szobra pedig ettől is nagyobb volt.

Hogy lehetséges az ősi módszerrel elhúzni gigantikus monolitokat említettem már egy példával, de ideidézem: "1928. novemberében Mussolini utasítására a Carrarai kőbányából egy 32 méter hosszú és 600 tonna súlyú monolitot kellett elszállítani, hogy a római Olimpia Stadion elé állítsák. A mérnökök végül az ókori módszert választották, hiszen itt már a rómaiak is márványkövet fejtettek. A rómaiaknak volt a bányából egy lejtőn lefelé vezető kőútja és a köveket szánokra kötözve húzták le. No, most az óriási márványtömböt fából ácsolt szánra csúsztatták és hatvan (!) ökröt fogtak eléje, és az igavonók elhúztak a monolitot!"

Ragette szerint a baalbeki trilithon 750-800 tonnás kőhasábjait, szánra kötözve, görgőkön vontatták. Jean-Pierre Adam szerint ezek szállítását Theodosius obeliszkjének szállítása nyomán próbálja rekonstruálni. Erre az obeliszkre a rómaiak később többek közt rávésték a szállítás módszerét is. Régészek és építészek ez alapján rekonstruálták az egykori módszert: egy csörlősort alkalmaztak a 600 méterre (!) lévő kőbányától a templomig. Ez egy 900 tonnás kőnél mindössze 700 ember munkáját igényelte. Ammianus Marcellinus ugyanezt a módszert írja le egy másik obeliszk Rómába szállításánál: obeliszket a kikötőből "csúsztatókon" vontatták be a Circus Maximusba. A felállításáról írja: "az emberek ezrei malomkövet hajtó gépezettel az előre megásott gödörbe állították".

Jean-Pierre Adam rekonstrukciója a baalbeki trilithon szállításáról 

Azonban: Ollantaytambo több száz méter magasan áll egy meredek hegy oldalában és egy völgy válassza el a szemben lévő hegytől, ahonnan a vörös gránitot bányászták. Ráadásul még két kisebb folyó is keresztezte a völgyet. Senki nem tudja hogyan történt a szállítás. Hol van itt előre elkészített vontatási út, amilyet az egyiptomiak alkalmaztak vagy amilyet Jean-Pierre Adam és mások feltételeznek Baalbekben?

Ollantaytambo Ollantaytambo
Rumiqolqa

Jean-Pierre Protzen: Inka kőművesség c. tanulmányát a "Tudomány", 1986,4. száma közölte. Protzen egy építész, aki évek óta tanulmányozza az inka építészetet, és több könyvet és tanulmányt is írt a témában:

Protzen úgy számolta, az Ollantaytambóban alkalmazott egyik legnagyobb kőtömb, egy 140 tonnás monstrum elvonszolására 120.400 kg erőkifejtés kellett, amit 2400 férfi húzóereje adott. De hogyan férhetett el a 6-8 m széles rámpán ennyi ember, és hogy voltak képesek valamennyien húzóerőt kifejteni? - kérdezi. A kachiqhatai kőtömbökről megállapítható, hogy vonszolva szállították helyükre és csak azután lettek megmunkálva. Ellenben –mondja Protzen- a rumiqolqai tömböket nem is vonszolták. Felületüket már a kőbányában megmunkálták, és mégis semmilyen vonszolási nyom nincs rajtuk. „De akkor hogyan szállították a megmunkált köveket?” – csattan fel Protzen az említett tanulmányában, s maga sem szolgál válasszal.

 

Flinders Petrie angol mérnök és világhírű egyiptológus szerint a piramisépítőknek ismerniük kellett mára elfeledett technikákat a kövek emelésére. A Khephrén piramis alsó folyosójában két tonnás, gránitból készült hulló rostélyokat egy olyan szűk folyosóban hozták pozícióba, ahol csak 6-8 ember fér el. Egy ekkora tömeg kezeléséhez 40-60 ember erejére lenne szükség. Mükerinosz piramisának sírkamrájának mennyezetét alkotó hatalmas gránitlapokat ismeretlen technikával tudták csak végig hozni a föld alatti folyosókon, majd a 3,5 x 2,5 m alapterületű kamrában fel kellett emelni őket a mennyezet szintjére. A kőhasábok fölötti rész túl kicsi csigasor elhelyezésére. Alulról pedig milyen eszközzel emelte felfelé a kőtömböket az a néhány ember, aki befért a kamrába?

 

Persze érdemes gondolkodni ezeket, és néhány ember már szolgált is ötletekkel, íme néhány: Tons Brunés dán mérnök bemutat egy módszert arról, hogyan képes egyetlen ember olyan nagy kőtömböt is akár, mint a Királyi kamra kőgerendái, felemelni, ügyesen használva az egyensúlyozást és az ékeket. Anthony West szerint a papok olyan egyensúlyi mechanikákat alkalmaztak az óriási kövek mozgatására, melyeket mi már elfeledtünk. Petrie szintén úgy vélte, az építőknek birtokában volt a hengereknél, emelőrudaknál, rámpáknál és kézi vontatásnál sokkal eredményesebb módszer is, melyet a kövek emelésére és felállítására használtak. Henri Chevrier francia építészmérnök és régész 1925-ben a karnaki templomnál óriásszobrokat ásott ki. Chevrier bemutatta, hogyan mozgatott mindössze hat ember egy hat tonnás súlyt szántalpakon vízzel felnedvesített pályán.

Mindazon által nem tudom elfogadni az eddig kitalált módszereket.

 

De visszatérve az óriáskövekre: nehezen tudom elképzelni, hogy a gízai tető legmagasabb pontjára épült Khephrén piramis halotti templomának gigantikus tömbjeit görgőkön tolták fel a dombra, ugyanis ilyen óriási tömböknél nem megy az iszapon való csúsztatás, hiszen a tömb egyszerűen belenyomódik a talajba. Az egyik kőtömb a falban: 4 x 6,2 x 6,8 méteres és a súlyát 400-440 tonna körül becsülik. A helyszínen már gondolom valamilyen rámpa segítségével építették be ezeket.

Vagy mit szóljunk Atkinson angol utazó beszámolójáról a Kora-völgyéről, ahol óriási kőoszlopokat látott. Atkinson egyben ásványgyűjtő, szobrász és kőfaragó is volt, s megvizsgálta a kőoszlopokat, s azok szerinte kétségtelenül emberi kéz munkái. Viszont a legnagyobb becsült súlya 2800 tonna lehet!!! Ezek pedig állnak! De ki hozta ide, majd állította így fel azokat!!!

Kapcsolódó cikkek: