Mivel az ősi civilizációk egyik fontos eleme volt a kőépítészet, kezdve az egyszerű, alig megmunkált megalitikus tömböknél. Hozzáteszem, hogy a kővel való építkezés több ezer éven át az isteneknek szóltak, csak és kizárólag vallási/temetési indíttatású építményeknél alkalmazták kezdve a nagy ősi megalitikus birodalmaktól egészen a mayákon és egyiptomiakon át a parányi csendes-óceáni szigetekig. A nép, a hivatalnoki paloták, sőt a király is mindenfelé nád és sárkunyhókban, tégla vagy agyagépítményekben lakott. 

Felhozok néhány dolgot, kezdve a kőfejtéssel. A világban számos otthagyott ősi kőbánya maradt fenn, mint pld. ez az egyiptomi és perui:

Kőbánya Kőbánya

A kőbányákban hatalmas munka folyt. A sziklába lyukakat fúrtak, majd ékekkel és fémrudakkal feszítették, amíg ki nem hasadt. Mészköveknél rácsszerűen járatokat véstek az anyakőzetbe, majd alulról is elválasztották őket a talajtól. Ilyen félbehagyott rácsszerkezetes kőfejtő látható ma is a Khephrén piramis közelében. Nem tudjuk pontosan (csak sejtjük), hogyan történt a kihasítás az élősziklából több száz tonnás obeliszkek és kőhasábok esetében, amik gránitból, tehát egy nagyon kemény kőzetből készültek. Az általános vélemény faemelőkkel feszítették ki a gránittömböket, hogy vízzel locsolták azokat, aminek hatására az faékek megdagadtak. Mások viszont elvetik, hogy a megdagadt fa képes lenne a gránitot eltörni..

Az első kép a Khephrén piramis melletti félbehagyott kőbányát mutatja, a másik meg a lerepesztős eljárást, a harmadik a körbevágósat, majd a negyedik az egyiptomi (Asszuán) félbehagyott óriásobeliszk, a súlya majd 1200 tonna, de soha nem emelték ki onnan:

Kőfejtés Kőfejtés
Kőfejtés Kőfejtés

Érdekes módon éppen a legnagyobb tömböknél vagyunk gondban az egykori eljárásokat illetően. Hisz a kisebb (de még mindig sok tonnás) tömböknél érthető, hogy befúrtak a a kövek közé sorban (a gyengébb köveknél akár hosszú fűrészlapokkal is vághatták), majd ezek mentén lerepesztették, de hogy mehetett ez a több száz tonnásaknál? Szerintem nem tudjuk biztosan, hogyan oldották meg az óriási kőtömbök leválasztását a szikláról. Mivel tudták lefeszíteni? Hogyan indultak meg vele? Pld. a nemrég felfedezett baalbeki félkész ezer tonnás Monolit II például egy sziklagödörben van, ha leválasszák, hogyan vitték volna ki? Arról most nem is beszélve, hogy az óriási tömbök felületeit 20, 40, sőt néha 80 négyzetméteres felületen kellett tükörsimára csiszolni, hogy tökéletesen illeszkedjenek egymáshoz. Ezt milyen módszerrel csinálták?

 

Miért pont az óriástömbök kifejtésének technikái vesztek el az évezredek során? Egyik ókori civilizáció freskói, domborművei sem mutatják ennek folyamatát, hanem mindig csak a szabályos, de kicsi kváderkövekét... Éppenséggel gondolhatunk valami nagyon egyszerű eljárásokra, csak éppen elfeledtük őket (mint egy banálisan egyszerű kőkori kőtörési eljárásra, mikor egy szív alakú kődarab marad meg, s amire csak évtizedes kutatás után jöttek rá szakértők, hogyan lehet így pattintani a követ). Vagy az ókori kultúráknak voltak olyan óriási mechanikus gépezetei, melyek feltalálását a legrégibb időkbe helyezték, és azokat alkalmazták ezekben a bányákban...? Ezek ismerete egy építész-papi kaszt titkaiként öröklődött át nemzedékenként, s tkp. ez a kaszt vándorolt az ősi nagy építészeti helyszínekre, mint a piramisok, Salamon temploma, Baalbek vagy az alexandriai világítótorony?

A görög hagyomány a legrégibb, megalitikus építményeket a küklópszoknak tulajdonította, akik az istenek kovácsai is voltak. Irtózatos óriásoknak festik le őket, akik az istenek falait építették az Olümposzon. A klasszikus kor görögjei mutogatták a megalitikus óriási falakat Itáliában, Görögországban, Kisázsiában és Palesztinában, amit a monda szerint a küklopszok emeltek, sőt máig "cyklopszi falaknak" nevezik ezeket…

Makedonia hegyes erdőségei közt, húsz km-re a híres Olümposz hegytől, Pieránál van egy elhagyatott ősi, megalitikus kőbánya. Ezer tonnás márványtömböket vágtak itt ki, majd szállítottak el ismeretlen helyszínekre, számos tömb itt van, sok kazalba hajigálva, pedig óriási kövek. Senki nem foglalkozott az elhagyatott hellyel, csak Konstantinos Zissis görög író, aki egy 1992-ben kiadott könyvében beszámolt tapasztalatairól. A kőfejtő sziklafalán párhuzamos rovátkák futnak merőlegesen, ezek nem tökéletes egyenesek, mint inkább kicsit hullámosak. Ilyen rovátkák láthatok a kitermelt tömbök egyik vagy mindkét oldalán. Ahol leválasztották a szikláról, még valami furán lekerekített sarkot hagyott maga után. Sőt, talált lyukakat, melyeket valami erős hőhatás ért, és sok párhuzamos barázda alig látszik, mert valamilyen módon megolvadt a felszíne. Zissis szerint kellett legyen valami fejlett "kifinomult gépezetük", amivel 10-15 méteres gigantikus tömböket egyben leválasztottak az élő szikláról... Mintha képesek voltak valamilyen eljárással képlékennyé is tenni a követ.

Robert Charroux a „Világ Urainak könyvé”-ben (1967) fotókat mutat andoki gyűjteményekből, melyek andezit-darabok láthatók. Olyanok mintha valakik úgy használták volna, mint egy darab gyurmát, mintha a papok képesek lettek volna ilyen kemény kőzeteket is képlékennyé tenni.

És nem csak Pieriánál vannak ilyen jelek, pld. ott van Baalbek, a Jupiter templom óriási teraszának oldaltömbjeinél, melyek több száz tonnásak. Az újabb kutatások szerint magát a teraszt nem a rómaiak építették, hanem a szeleukida kor görögjei (i.e. 2. sz.), akik a városnak a Héliopolisz nevet is adták.

Dél köve Baalbekben 

[A német Ruprechtsberger által szerkesztett Baalbekről szóló könyvből (1999) egy kép, ami jól mutatja a baalbeki nagytemplom pódiumának nyugati és déli falát. A fekete kő lett volna a híres "Dél Köve", de már azt sem helyezték el a déli oldalon, csak úgy az alatta lévő sor felső sarkának ferdére vágását sem, mint a nyugati oldalon]

 Friedrich Ragette építész és régész évekig tanulmányozta az itteni romokat. A Jupiter templom hét méter magas pódiumának déli oldalán végighúzódó, hatalmas 4,2 méter magas, 3-400 tonnás kőtömböket nem vágták még készre, hanem úgy hagyták valamilyen furcsa ok miatt a készítők, nyilvánvalóan úgy akarták befejezni, mint az egyvonalban lévő nyugati oldal alsó kősorát, hogy a felső sarkuk le van nyesve. A lefeszítő lyukakat fúrtak a felső szél közelében, de már nem szakították le azokat, és a tömbök oldalát sem csiszálták le. Éppen ezért ezek felszíne egy nagyon különös kőfejtői rejtélyre vetett fényt… Ragette ugyanis arra a megállapításra jutott, hogy az építők használtak valamiféle kőfejtői gépezetet. "Erre a néhány tömbön látható - írja a Baalbekről szóló könyvében - koncentrikus kör mintájú ütésnyomból következtettünk. Ezek jóval nagyobbak annál, hogy egy ember a kezével véghez tudta volna vinni és feltételezhető, hogy a vágószerszám egy állítható karra volt rögzítve, ami nagy erővel ütött a tömbre. A lengés rádiusza egészen 4 méterig megfigyelhető.

Sajnos ezek a felvételeken alig látszanak, a tömbök vakító világos színe miatt, csak egészen közelről jól kivehetők, de ezekről a tömbökről van szó:

Baalbeki ősi géppel kivágott tömb Baalbeki ősi géppel kivágott tömb

És van még egy különlegesség, hogy mind az andoki Tiahuanacóban, Ollantaytambóban, a közel-keleti Baalbekben vagy az istenek hegyénél Pieriánál a bányászok és építők hirtelen tűntek el, félbehagyva a gigászi munkálatokat. Némely esetben egy későbbi kultúra folytatta azt, de már sokkal kisebb köveket bányászva és használva…

Kapcsolódó cikkek: