Knidoszi Eudoxosz (i.e. 409-356) korának egyik nagy tudósa volt, aki járatos volt a matematikában, orvoslásban, csillagászatban, sőt a geográfiában is. Könyveket is írt, de ezek mind elkallódtak a századok során.

Platón akadémiáján tanult Athénben, majd Ageszilaosz spártai király ajánlólevelével a zsebében Egyiptomba utazott, ahol a levelet átadta I. Nektanebész fáraónak. Ő pedig Héliupoliszba, az egyiptomi papi tudományok fellegvárába küldte tanulni. 16 hónapig maradt a beavatás városában. A héliupoliszi csillagvizsgálóban figyelte az eget, s az ókoriak szerint a bolygók mozgásának tanát ő vitte először görögföldre Egyiptomból. Azt mondták megtanulta az egyiptomi írást és lefordította azokat görögre is.

Visszatérve Görögországba, i.sz. 370 után két könyvet írt a szférikus csillagászatról (Phainomena és Entropon), de ezek nem maradtak fenn. Eudoxosz foglalkozott a babiloni és egyiptomi asztrológiával, az előbbit - Cicero szerint - elvetette. A Phainomena című könyve elsőként ismertette a Zodiákus jegyeket. A görög égtérképet 46 csillagképre osztotta, ezek helyét is meghatározva. Az általa leírt világkép még a középkori csillagászatra is hatással volt.

Nem akarom kifejteni itt bővebben Eudoxosz világegyetem modelljét, lényeg, hogy a mindenség középpontjába a Földet tette, majd 27 szférát, a Holddal, a Nappal, az öt bolygóval és a csillagokkal. Az ő elképzelései a geocentrikus világképről hatással volt egészen a kopernikuszi heliocentrikus világkép megalkotásáig. Cicero emiatt egészen „csillagászok fejedelmének” nevezte.

Armilláris szerkezetSulpicius Gallus római államférfitól tudjuk, hogy Eudoxosz készített egy éggömböt is, s „ráfestette erre az égbolthoz rögzített állócsillagokat”. Ez az éggömb az általa elméletben megalkotott rendszert modellezte volna. Igazából már nehéz elképzelnünk ennek formáját, hogy nézhetett ki, mint egy armilláris szerkezet, vagy egy nagy gömb volt, áttetsző burkokkal, vagy egészen más…? Mindenesetre a modern feltevések szerint Eudoxosz egy óraműhöz hasonló, bonyolult fémszerkezetet készített, amely jól tudta modellezni a valóságos mozgásokat. A gömbben lévő szerkezet mozgatta a tengelyek irányát és sebességeket. Egyesek szerint ez is fogaskerék-áttételeken alapult. Ezáltal bemutathatta a Földről nézve, milyen az égitestek, csillagképek mozgása.

Európa Eudoxosznak tulajdonítja ma ismert klasszikus csillagképek első görög leírását! Eudoxoszt használva állította össze Klaudiosz Ptolemaiosz 2. századi egyiptomi asztronómus csillagatlaszát (48 csillagkép leírásával), ami a nyugati csillagászat alapvetése lett egészen úgy 1500-ig…

Azt hinnénk, Eudoxosz idegen tollakkal ékeskedett, hisz az egyiptomiak már ősidők óta figyelték a csillagokat. Nyilván a héliupoliszi irattárak anyagából fordította le teóriáját a szférákról és csillagképekről. De az eset ettől sokkal megdöbbentőbb…!


Ugyanis teljesen világos, hogy a klasszikus görög kor legnagyobb csillagásza az általa leírt csillagrendszer, az állócsillagok felkelésével és lenyugvásával, nem magáról az égről olvasta le, hanem egy forgatható éggömbről (szphairáról). Azaz éppen fordítva történt a dolog, sőt ez már önmagában kizárja, hogy ő alkotta volna a fémből készült mozgatható éggömbjét.

Eudoxosz munkája ugyan nem maradt fenn, de i.e. 275 körül versbe foglalta Aratosz, melyben hűen követte Eudoxosz leírásait. Mégpedig annyira, hogy a csillagászok is elkezdték vizsgálni: E. W. Maunder (1909), A. C. D. Crommellin (1923), Michael W. Ovenden (1966), Manfred Erren (1967), Archie E. Roy (1984) és Szergej Zsitomirszki (1997), mind-mind sorban megállapították, hogy az Eudoxosz által leírt csillagképek, csillagállások nem készülhettek az i.e. 4. században, azok i.e. 3400 és 1800 között valamikor lettek felvéve, de leginkább 2600 és 2300 között! Akkoriban a görögök még nem is éltek Európában. Ennek hallatán persze a történészek nyomban a babilóniakra vagy az egyiptomiakra mutogattak, hogy nyilván Eudoxosz hozzájutott egy i.e. 3. évezredbeli csillagjegyzékükhöz… Eudoxosz „turpisságára” azonban egy másik ókori csillagász, immár egy igazi "csillagász", Hipparkhosz is rájött. Ugyanis figyelmeztetett rá, hogy Eudoxosz nem a korabeli csillagállásokat írta le, hanem évszázadokkal korábbi megfigyeléseket!

Viszont ezek a csillagászok azt is megállapították, hogy a megfigyelő helye északabbra kellett legyen Egyiptomtól, nagyjából az északi szélesség 36° mentén. Archie Roy kínos magyarázgatásba kezdett, hogy Eudoxosz valóban Egyiptomból kapta a az égi glóbusz leírását, de az nem ott, hanem a krétai Minoszban született.

Az egyiptomiak, babilóniak vagy a krétaiak az i.e. 3. évezredben már valóban figyelték a csillagokat, s le is írtak csillagképeket, égi mozgásokat, de ezek még közelről sem hasonlók Eudoxosz katalógusával. Sem a csillagászok, sem a történészek nem is bolygatják az ügyet épp ezért, várva afféle csodát, hogy egy babilóni kőlapon megtalálnák Eudoxosz „egét”… Hisz ez így olyan szép elmondva: a csillagképek Babilóniában születtek, innen vették át a krétaiak és egyiptomiak, s tőlük meg Eudoxosz, majd ez a tan vált a nyugati csillagászat alapjaivá, s maradt egészen a késő középkorig… De ez az egész hazugság!

Az antiküthérai szerkezet

Nem fogják megtalálni Eudoxosz csillagatlaszát a babilóni ékiratos törmelékeken, hisz maradtak fenn leírások tőlük, s láthatólag nem sok közük van ahhoz az i.e. 4. században teljesen a semmiből felcsapó forráshoz, ami Eudoxosz által felbukkant. A 36. szélességi kör éppen átszeli Rodoszt, a prehisztorikus időkben telkhinek által uralt kis szigetet. Ők készítették az antiküthérai szerkezet prototípusát, melynek másolatait rodoszi titkos műhelyekben készítgettek századokon át. A mítosz szerint ők találták fel az órát és a tengeri navigációs eszközöket. És persze ők alkották Eudoxosz fémből készült, mozgatható éggömb-modelljét is.