Stanley Faber angol teológus (1773-1854) az 1803-ban kiadott Mysteries of the Cabiri c. kétkötetes munkájának első kötetének elején közölt egy csodálatos képet. Fölé fejlécül ezt írta: „AN ANCIENT NYMPHEUM or CABIRIC GROTTO”, tehát „Egy ókori nimfaion vagy kabirikus grotto” .
A kép látszólag egy idilli, ám elhagyatott szenthelyet mutat. Központi rész egy hatalmas szikla, melyben egy nagy boltíves bejáratú barlang vagy grotto van. A barlang belseje kis tó, ugyanis a barlang falaiból három kis patak is ömlik a belsejébe. Szemből nézve a barlang bejáratának bal oldalán kis lapos tetejű templom, egy in antis, melynek parányi előcsarnokát két oszlop tartja, míg a barlang jobb oldalán egy nagy víztartályszerű valami, amibe két sziklaforrásból is ömlik a víz. A tartály oldalára hosszúkás rések vannak vágva, hogy a víz azokon kiömölhessen.

A SzfinxHogy kit ábrázol a gízai nagy Szfinx, miért tűnik annyira megviseltnek a szobrot körülvevő árok? Valóban rejtélyes-e a szobor hátsójánál talált alagút? Néhány kérdés, amire megpróbálok itt válaszolni. Van olyan válaszom, ami felhevíti és van olyan, ami lehűti a kedélyeket, és van olyan, ami beleillik abba a hatalmas koncepciómba, amit én a rejtélyes és ismeretlen prehisztorikus Egyiptomról és a világ más történéseiről gondolok…

Az Athéni Szelek tornyaAz ókori athéni agorán állt – és romjaiban még ma is áll – a híres Szelek tornya. Az épület nyolcszögletű és márványtömbökből épült: 12 méter magas és 8 méter átmérőjű. Kirrhoszi Andronikosz makedón csillagász alkotásának tartják, azaz i.e. 50 körül épült volna, de ezt kizárólag két római szerzőre hagyatkozva (Vitruvius és Varro), ugyanis a görög források mind elvesztek, s egyedül ez a két szerző említi a tornyot (így nem lehetetlen, hogy ettől az időponttól 100-200 évvel korábbi, azaz valójában az alexandriai korszak terméke, ami hihetőbb lenne).
A görögök 8-féle szelet különböztettek meg, éppen ezért 8 szélistenük volt, s ennek megfelelően a Szelek tornyának 8 oldala volt. Mindegyik oldalon a szeleknek megfelelő isten képével. Az épület tetejét egykor egy szélirányba forgó bronz Triton-szobor díszítette. Mikor valaki lelopta azt, Athénre nagy hőség köszöntött, amit csak úgy tudtak elűzni, hogy egy nagyon ősi szokásnak megfelelően fekete hajú szüzet áldoztak a torony tövében.

A Nagy Piramis Királynői KamrájaA középkori arabok nevezték el így, mert azt hitték ebbe a kamrába a királynő volt temetve. Az egyiptológusok az újabb időkben „középső kamrának” becézgetik, hogy eltérjenek a „téves” hagyománytól. A kamra alapterülete: 5,75 x 5,23 m. Teteje ferdeboltozatos, és a hegye 6.23 m magasra nyúlik. A piramist alkotó, gyenge minőségű helyi mészkő helyett, turai finomra csiszolt mészkőből rakták falait. A kamra keleti falában egy hatalmas fülke van kialakítva, ami 4,67 m magas, s a mélysége 1,04 méter (éppen 2 királyi könyök). Ennek hátfalába a középkori arab kincskeresők egy több mint 15 m hosszú járatot vájtak, abban a reményben, hogy bejutnak egy "másik" kamrába...

Ozirisz feltételezett sírja a piramis alatt, a titkos kamrábanAz európai utazók és tudósok a 16. században kezdték felfedezni maguknak a gízai piramisokat. De a belsejében csak a piramis felső kamráit tudták látogatni. Rendelkezünk 16-18. század közti utazók rajzaival, melyek a piramis belső szerkezetét is felvázolják. Kezdve a lengyel Radziwill herceggel, aki 1583-ban járt a piramisban, majd Greaves, Careri, Maillet és Pococke rajzain jól látható, hogy semmit nem tudtak a piramis föld alatti kamrájáról. Ennek magyarázata a következő: az ún. „leszálló folyosó” 105 méter hosszú és 30 méteres mélységbe visz le, de az arabok betörése óta csak a felső 40 méter volt járható, ugyanis az arabok ebbe a járatba szórták be a felvezető folyosóban szétvert mészkődugókat és más keletkezett törmeléket.

Piazzi Smyth Nagy Piramis illusztrációja a fedőkövekkelA középkori és újkori európai látogatók a Nagy Piramisnál a pontatlanabbnál pontatlanabb méreteket közöltek a piramis alapélének hosszáról vagy magasságáról. Az első pontos felmérések csak a 19. század második felében készültek (Piazzi Smyth, Petrie). A piramis alapéle - a burkolókövek mentén - 230,36 méter volt, a piramis függőleges magassága 146,72 m lehetett, ami arra vezette az egyiptológusokat, hogy az egyiptomiak a piramis alapélét 440, míg a magasságát 280 egyiptomi könyöknek (0,523 m) szánták.
Viszont érdekes megvizsgálni, mint mondtak az ókori görög szerzők akik ellátogattak a piramishoz, annak méreteiről. Ne feledjük, hogy ők még a hófehéren ragyogó gúlát láttak, amitől nem volt megfosztva a külső burkolata, amit a középkori arabok egyszerűen levertek.

Fém fejOdin aranyból készült jósfejéről azt mondták, birtokolta „Kelet minden bölcsességét”. Azt tudom, hogy az egyiptomi titkos városban, a falakkal körbezárt Héliupoliszban az alkimista tevékenységek mellett valamiféle „mozgó-szobrok” gyártása is folyt, melyeket a papok arra használtak, hogy az alkimista anyagok gyártásában és a föld alatti munkálatokban segítségükre legyenek. Miután nem jött többé a Főnix, elvesztették funkcióikat. Már csak javítgatni tudták őket és legfeljebb templomi kegytárgyat csináltak belőlük. Ez a beszámolók korából világosan látszik: a legrégibb leírásokban ezek a sajátos automaták, mozogtak, beszéltek, „izzadtak és könnyeztek” (?), majd később már csak lépegettek, végül már csak bólogattak...