Az ősi LíbiaHomérosz egy egyiptomi szent irat tekercsét hozta magával Egyiptomból, amit költőisített formában újraírt. Az eredetije azonban nem más, mit egy prehisztorikus időkben végrehajtott hajóút periplusza, melynek hőse (Homérosznál: Odüsszeusz) eljut egészen az Azori-szigetekig, hogy egy küldetést teljesítsen. Odüsszeusz pedig nem más, mint egy krétai "kurétesz", egy nagyfülű, vöröses hajú, törpe rasszhoz tartozó herceg.
Héraklész legrégibb leírásai is ugyanezt a fura embertípust mutatják. Talán egy korábbi, elpusztult civilizáció - számunkra néha teljesen idegen technológia - örökösei a már említett, kabirok ill. kurészeknek vagy éppen telkhineknek nevezett furcsa szerzetek. Az eredeti leírás „Odüsszeusza”, minden bizonnyal, az i.e. 4. évezredben élt és e törpe vagy nagyon alacsony termetű fajhoz tartozott, azokhoz akik akkoriban megjelentek Egyiptomban és a görög szigeteken.
Ők találták fel a hajózást, s ezért nem is találkozik Odüsszeusz más hajókkal a tengeren...

Mikor évekkel ezelőtt elkezdtem foglalkozni az Argonauták útjával, kapásból abban voltam, hogy az akkor történt, mikor a görög történetírók is mondták (Pld Eratoszthenész szerint i.e. 1245-ben), s ilyen tekintetben nem is foglalkoztam a kérdéssel, mert maga az utazás és az Aranygyapjú jobban érdekelt. Majd később észrevettem néhány kronológiai problémát, mikor elkezdtem tanulmányozni a Kopaisz-tó környékén a történelem előtti időkben virágzott ismeretlen kultúrát: hiszen innen indult ki minden!
Ezután már kétféle változatban gondolkoztam, egyforma eshetőséget adva mindkét változatnak. Tehát elképzelhetőnek tartottam az utazást i.e. 3200 vagy 1300 körül is (de képtelen voltam dönteni a kettő közt).

Sajnos a források nagy hiánya okozzák, hogy sokáig nem jutottam dűlőre egyik mellett sem. A következő adat, mikor Odüsszeuszék elhaladtak a tengerek egy helyénél, Homérosz megjegyezte, hogy ott haladt el korábban az Argó hajó is! Na, most Homérosz ezen kívül sehol nem említi az argonautákat, miért...? Mintha üzenni akart volna ezzel is, egy kódot közölt, hiszen Odüsszeusz, mármint az "igazi" Odüsszeusz i.e. 3100 körül élt...

Jászon visszaszerzi az Aranygyapjút. Ókori vázakép.A prehisztorikus időkben a gazdag orkhomenoszi királyság egy sötét hatalom birtokában volt. Nem sokan figyeltek fel Christian Heinecke német ókortudós 160 éve (!) kiadott munkájára, melyben kimutatta, hogy Orkhomenosz egykor, még az írott történelem előtt, a kuréteszek uralma alatt állt (kiket azonosít a telkhinekkel), akik egy titkos uralkodó osztályt alkottak.
A Laphüsztion hegy alján volt Athamasz palotája és Zeusz Laphüsztion temenosza, benne az isten márványszobrával és oltárával. Itt történtek a gyermekáldozatok. Fentebb a hegyen pedig Héraklész Kharosz szobra állt, mert éppen a Laphüsztion volt az a hegy, ahol a hős visszatért az Alvilágból – helyi hagyomány szerint -, magával hozva Kerberoszt, a pokol kutyáját…
A régiek hittek abban, hogy a föld különböző pontjain lejáratok vannak egy alsó világba. Ide csak különleges hősök vagy nagy erejű varázslók voltak képesek lejutni. Az itáliai Baiánál vagy a gizai Nagy Piramis alatt is volt egy ilyen lejárat. Mind a kettőt a rómaiak zárták le...

Dikaiarkhosz rekonstruált térképe]A klasszikus kor görögjei már nem voltak tisztában, milyen irányban tért haza az Argó hajó Kolkhiszból.
A legrégibb változat - Hésziódosz, Hekataiosz, Pindarosz vagy Antimakhosz - szerint egyszerűen tovább hajóztak a kolhiszi Phaszisz folyón, ami belefolyt a földet körülvevő Ókeanoszba, és megkerülve az egész földet Afrikán át tértek vissza (mégpedig vagy a Níluson, vagy a Tritónisz-tavon).
A másik vélemény az volt, hogy ugyanazon az útvonalon mentek vissza, ahol jöttek. Ezzel csak annyi gond volt, hogy a monda szerint a kolkhiszi flotta lezárta a Fekete-tenger kijáratát.
A harmadik variáció pedig az volt, hogy az Argó felhajózott a Dunán, majd egy másik folyón (Pó vagy Rhone) kijutott a Földközi-tengerre.
A negyedik pedig, hogy a Tanaiszon (Don) hajóztak fel, és egy másik folyón átvergődve kijutottak az északi óceánra, majd Európát megkerülve, a Gibraltári-szoros át jöttek vissza.
A legfőbb problémájuk az volt a klasszikus kor görögjeinek, hogy képtelenek voltak megmagyarázni, hogyan kerültek az argonauták Keletről Nyugatra, hiszen elvileg vissza kellett volna térniük Iolkoszba...

ArgoMár bevezetőként elmondom, amire már sokszor utaltam, hogy volt egy korábbi, történelem előtt "tudomány és technika" (ami a miénktől sok mindenben eltért), ami később elfelejtődött, de néhány vívmánya még az ókori misztériumokban megőrződött. Orpheusz néhány tevékenysége éppen ezért rejtélyes számunkra.

Például az argonauták az Argó vízre bocsátása után búcsúlakomát ültek, amin az ittas hajósok összevesztek, ám Orpheusz a "lantjával" mindig lecsillapította őket. Persze, nagyon különleges lant lehetett: egy mágus lantja. Legalábbis így meséli a mítosz, de az az igazság, hogy a Varázsló mindent a cél érdekében rendelt alá, egyszerűen az argonauták az ő hatása alá kerültek minden kritikus helyzetben, babúként irányította őket...

Biagio d'Antonio: Jelenetek az Argonauták történetébőlAz Argó hajó elérte Kolkhisz legendás földjét, ami tulajdonképp a mai Grúziával azonos. Behajóztak a Phasis folyó széles torkolatába. Hogy melyik folyó lehetett ez, nincs egyöntetű vélekedés, de a tudósok szerint leginkább a mai Rioniról lehet szó. Az i.e. 7. sz. vége felé a milétoszi görögök nagy gyarmatalapítási lázukban a Phaszisz folyó torkolatához közel megalapították kolóniájukat, egy Phasisnak nevezetett várost és tengeri kikötőt.
Kolkhiszt a legrégebbi történetek Aiának ("föld"-nek) nevezték, akárcsak legendás székhelyét.
A régészetnek máig nem sikerült sem a kolkhiszi székhelynek, Aiának, se még a görög Phasisnak sem a megtalálása...

Phrixosz és HelléA minüai királyság szenthegye a Laphüsztion volt, a Kópaisz-tótól nyugatra. A hegy lábainál állt egykor -sok ezer éve- Athamász, orkhomenoszi király palotája.
A görögök többféle változatban ismertek egy régi mesét, miszerint a király felesége isteni sarj, Nephelé felhőistennő volt, akitől gyerekei születtek, de a király megcsalta egy földi halandóval, Kadmosz lányával, Ínóval, kitől szintén gyermekei születtek.
A mítosz szerint ezért Nephelé bosszúból szárazságot küldött az orkhomoneoszi királyságra, de mások úgy tudták, hogy Íno titkon megpörköltette vetés előtt a vetőmagokat, hogy azok ne keljenek ki a földből. Sőt, Ínó még meg is vesztegette a Delphoi-jósdából a királyhoz visszatérő követeket, hogy mondják azt, hogy azt a tanácsot, kapták, hogy addig nem lesz termés, míg a király Nephelétől született fiát, a szép ifjú Phrixoszt fel nem áldozzák a hegyen Zeusz Laphüsztionnak...