ÁLDOZAT A KABIROKNAK

 

A Nap-piramis alatti alapkőzetbe vágott kutatóaknák leletei arra mutatnak, hogy a piramist Tlalocnak szentelték. Egy áldozati helyet találtak a Nap-piramis alatti sziklában, áldozati agyagedényekkel. Gyermekeket és állatokat áldoztak itt fel, még azelőtt, hogy felépült volna a Nap-piramis. Találtak egy zöld kőből faragott kis maszkot is. Ez is arra utal, hogy Tlalocnak szólt az áldozat, másrészről a zöld kő hagyományosan a Vénusz bolygó befolyását jelenti. John B. Carlson régész-csillagász teotihuacani vizsgálatai szerint az emberáldozatokat a Vénusz bolygó uralta (1991). Az ősi Mexikóban Mixcoatl isten, a felhőkígyó volt a Vénusz bolygó képviselője, akinek emberáldozatok jártak.

Korábban évtizedekig az volt az amerikanisták véleménye, hogy az értelmetlen emberáldozások, nagyméretű embermészárlások az aztékok műve volt, akik a 14. században jelentek meg Mexikóban. Teotihuacan egykori lakóiról az volt vélemény, hogy alapvetően békés emberek lehettek. Ez mára teljesen megdőlt.

Az 1980-as években a Quetzalcoatl temploma alatt három temetkezési gödröt fedeztek fel, mindegyik teletömve emberi csontmaradványokkal. A becslések szerint több mint kétszáz embert mészároltak itt le rituálisan. 2005-ben Hold-piramisnak nevezett építmény alagsorában lefejezett emberi maradványokat találtak. Az ásatást vezető régész, a japán Saburo Sugiyama véleménye szerint, a sírkamra véres halotti szertartás helyszíneként szolgált, amelyet később betemettek. A Nap-piramis mindegyik egyes sarka alatt több tucat lemészárolt gyermek csontvázát találták. De már Batres ásatásai is kimutatták, hogy a Nap-piramis minden lépcsőszintjének négy sarkán feláldoztak egy-egy gyermeket. És nem csak itt: a híres cholulai piramist a monda szerint az óriás Xelhua építette a vízözön után. Ezt a piramist is földdel takarták le a város lakói még az aztékok érkezése előtt. 2013-ban a lábazatánál felbontották a járdát és egy tömegsírt, legalább 63 ember csontvázát találták, köztük több gyerek lefejezett csontvázát. A gyerekek koponyáját előtte mesterségesen torzították: az ilyen fejdeformáció a Kolumbusz előtti Amerikában sok helyen divat volt, még Teotihuacanban is alkalmazták, mint erre az utóbbi idők ásatásai is fényt derítettek.

Van egy olyan érzésem, a Holtak Útja mentén további emberáldozati kamrák várják feltárásukat, amit eddig találtak, csak a jéghegy csúcsa, mert Teotihuacant egy időszakban és ugyanazok a sötét lények szállták meg, mint a maja Uxmalt. Olyan lényekre gondolok, mint aminek maradványait Mexikó-várostól nem messze találták 1976-ban: ez egy különös emberszerű lény nagyon alacsony csontváza, melynek kutyaszerű feje volt, s hiányoztak a szemgödrei.

Érdekes azonban a Nap-piramis alatti 1971-ben felfedezett alagút és a végén lévő kamrák ügye. Itt találhattak pár dolgot, amit sohasem hoztak nyilvánosságra vagy eltitkoltak. A feltárást vezető Ernesto Taboada régész valami szörnyűségre lelhetett a barlangokban, hirtelen meg is halt, majd lezárták a járatot.

Peter Tompkins említi, hogy Doris Heyden azt sugalmazta, a barlangot a Tlalocnak felajánlott gyermekáldozatok rituális eltemetésére használták. Motolinía leírta, hogy az indiánok Tlalocnak négy gyermeket áldoztak és a testüket egy barlangban helyezték el. Sahagun spanyol krónikás szerint az áldozatok barlangja egy „Yopico nevű piramisban” volt. Sahagunnak még azt is elmondták, hogy a piramis lábaitól egy lépcsősor vezetett „egy földalatti helyre… mely előtt egy mozgatható kapu” volt.

* * *

Atlantisz bukása után kabirok kisebb csoportjai Közép-Amerika felé vették volna az irányt. Ilyen kabir-fertőzött terület lehet a mayáknál Uxmal, Dzibilchaltún vagy a Loultuni barlangrendszer. A maja Votan isten, az egyik civilizátoruk nem halt meg – mondja egy legendájuk –, hanem egy barlangon át egy föld alatti világba távozott. Kecalkoatl-ot, a másik kultúrhéroszukat, mikor száműzték, törpék kísérték el a tengerpartig, ahol hajóra szállt. Uxmal közelében egy pikkelypáncélos alakot ábrázoló szobrot találtak. Láthatólag nem igazán emberi lényt mutat. Vénusz papjának tartják, mert a karja alatt a Vénusz szimbólumát, a négyágú csillagot tartja. Palenquét Kukulcán unokája, a vénuszi Votan alapította, aki épített egy templomot, számos földalatti kamrával, melyet a „Sötétség Házának” neveztek.

A maja Uxmal ősi városában beszélnek egy varázslónő – akit kígyók kisérték – csúf, törpe fiáról, aki elragadta a város uralkodójától trónját. A fiú egy tojásból kelt ki, s a magassága csak hét tenyérnyi volt. Épített egy piramist és egy palotát.

Dzibilchaltúnban található egy templompiramis, a Hét Bábu temploma, melynek szentélyében megtalálták hét furcsa lény szobrát, akik leginkább a hét Kabirral azonosíthatók. Talán a néhány cenote tőlük maradt fenn, amihez a maják városokat építettek. Dzibilchaltún cenotéje meglehet más városok szentkútjaival áll a föld alatt kapcsolatban, sőt akár magával a tengerrel is (gondolok itt az alján lévő tenger felé haladó beomlott alagútra, amit a búvárok találtak).

Ennek a nagyon ősi fajnak hagyatéka a maja Loultuni barlangrendszer bizarr templommá alakítása. A falakba hatalmas koponyákat véstek, amiket a mellétűzött fáklyák világítottak meg. A hagyományok torztestű, púpos törpékről beszélnek. Egy vízözön mosta el fajtájukat. Maják csak i.e. 2000 táján fedezték fel a barlangokat, első sziklarajzaik is ebből az időből származnak.

Brian Stross néprajztudós a Chiapas állambeli tzeltal indiánoktól 1967-ben azt hallotta, hogy az ősidőkben egy ihk’al nevű három láb magas, szőrős fekete humanoid-szerű lények éltek területükön barlangokban, akik asszonyokat raboltak és ejtettek teherbe. A törpék valamiféle eszközt hordtak hátukon, ami lehetővé tette, hogy szálljanak a levegőben (Stross: Demons and Monsters Tzeltal Tales, 1978.

Yaxchilán bizarr ősi törpéi

A maja Yaxchilán egyik templomának lépcsőjén a „kezdeti időket” mutatják: a teremtő istenek kíséretében bizarr pufók törpék faragványai is láthatók (fura fejfedővel és más különös eszközökkel a kezükben), ahogy a szamothrakei gusztustalan kabirokat is ábrázolták.

Mitla a zapotékok vallási centruma, „vatikánja” volt (előttük a misztékek uralták). A Mitla név a nahuatl Mictlanból ered (a zapotékok Lyobának nevezték), ami már önmagában félelmet keltő, mert a mexikói Alvilágot, a holtak birodalmát jelenti. Nyilván kapcsolatban állt a királyi temetkezésekkel, alvilági, holt szellemek idéző szertartásokkal, a teurgiával.

Mitlához közel, a zapoték fővárosban, Monte Albán alatt található egy kiterjedt földalatti alagútrendszert, amit a sziklába vájtak (a főváros egy hegyre épült). A folyosók magassága néhol csak 50 cm és a szélessége 40 cm, s hozzá miniatűr lépcsők is tartoztak! Ezek a piramisokat és templomokat kötik össze a föld alatt és ma le vannak zárva a látogatók elől.

Monte Alban stilizált gnóm törpéje

Monte Albánban több domborművön feltűnnek a törpék stilizált rajzai (lásd a fenti domborművön). A régészek nem igazán tudnak magyarázatot rájuk, hiszen rendszerint a király környezetében láthatók: varázslók, a természetfeletti hatalmakkal kapcsolatban állók. A mítoszaik szerint az első sámánok tanítói ezek a törpék voltak. Szegény régészek, mivel képtelenek arra, hogy megmagyarázzák, honnan jöttek, miféle faj volt ez, azzal a sületlenséggel operálnak, hogy valami genetikai mutáció, beltenyészet okozta, hogy a „varázslók kasztja” törpévé degenerálódott.

Úgy gondolom, hogy a Teotihuacanban eltemetett titkok további megoldása Tlaloc istenhez és szerepéhez kapcsolódik, aminek vizsgálata külön fejezetet igényel…

 

A SZÖRNYETEG TLALOC

 

Krétán kevés maradt meg a hagyományokban a Labirintus hajdani sötét funkciójáról, a gyermekirtó gépezetéről. Viszont Mexikóban a hagyományok érdekes módon fenntartottak több részletet ezekről.

Tlaloc ábrázolás 1.Tlaloc ábrázolás 2.Tlaloc ábrázolás 3.Humbaba

Az első három képen Tlaloc ábrázolásai, a negyedik Humbaba.

A mexikói Tlaloc (yucatáni Chac) a mennydörgés, a víz, az eső istene funkcióit aggatta magára. Hatalma volt a források, cenoték és föld alatti barlangok, sőt az Alvilág felett. A mély barlangok kincseit is őrizte, s a hagyományok külön beszámolnak négy különös korsóról, ami rá volt bízva. Tlaloc talán ugyanaz a különös lény, mint a Minotaurosz/Aszteriosz: nem törpe, humanoid-szerű alkat, emlős és hüllő keveréke, tapírszerű orral. Bőre kék, akár a többi vénuszi lényé a hagyományokban. Tlalocnak gyermekeket kellett áldozni. Az ősidők rettegett lénye volt.

Tlaloc cenote szentély-barlangTlaloc edény

A kabirok tolték és maja utódai megpróbálták utánozni a hajdani műveleteket, hogy újra olyan hatalmasak legyenek, mint egykor uraik, de a misztériumaik vége borzalmas mészárlás lehetett föld alatti titkos templomokban, oltárnak nevezett emberi mészárszékeken. Mint a Chichen Itzai Balankanche-barlangok föld alatti szentélyében, ahol Chac fejével díszített edényekbe folyatták az áldozati vért.

A mítoszokból tudjuk: az Alvilág bejáratának őre volt Tlaloc/Chac és négy törpe kísérője. Ábrázolásai meglepő hasonlóságot mutatnak a sumér-akkád Gilgames-eposzban szereplő Humbabával, a Cédrus Erdő őrével. Ez a mitikus erdő valójában egy labirintus volt a Bekak-völgyében, közel Baalbekhez.

A mítoszokat és Tlaloc ábrázolásait elemezve arra a feltevésre jutottam, Tlaloc nem csupán egy istenség volt: az alvilági szerepénél mint egy emberhasznosító gépezet funkcionált. Ha megfigyeljük Tlaloc/Chac szimbolikus „ábrázolásait”, azok az istenség fejét mutatnák, de ezek valójában nem lehetnek az ő ábrázolásai, mert egy olyan szögletes valamit mutatnak, ami csak nyomokban hasonlít egy „fejre”, de valójában egy nagy gépezet.

Tlaloc fejTlaloc fejTlaloc fejTlaloc fej
Tlaloc fejTlaloc fejTlaloc fej

Teotihuacanból még célirányosabb és szimbolikusabb Tlaloc ábrázolások kerültek elő, melyek még inkább támogatják, hogy az isten feje eredetileg egy gépezet volt (és nem fordítva):

Tlaloc gép fejTlaloc gép fej

Az ősi mexikóiak képzelete az évezredek során összemosta a gépet a hely istenével, akár az ábrázolásait is. Némely Tlaloc-fej olyan, mintha egy „kemencét” mutatna, aminek szájába gyermeket raktak, mint azt némely föníciai ábrázolás mutatja. Akár visszatérne a régi rémmesék világa, ahol a vasorrú bába kemencébe akarja tolni a két gyereket. Tlaloc tehát az alvilágban ez a „kemence-szerű” gép volt, amit négy törpe (kabir) üzemeltetett? Azt hiszem, ez lehet a helyes következtetés.

Olmék gyermekáldozatA vasorrú bába kemencéje

Az olmék gyermekáldozat és a vasorrú bába kemencéje

A nigériai mandja és banda törzsek titkos társasága emlékszik egy ősi szörnyetegre, Ngaloka néven. A társaság beavatása is ezt jelképezi, mikor a jelöltet egy kunyhóba vezetik, ami Ngaloka gyomrát jelképezi, ott pedig megkínozzák és korbácsolják, ami a szörnyeteg „emésztését” jelképezi, majd kiköpi a jelöltet. Ez nem olyan, mint a világ másik oldalán a maja Popol Vuhban szereplő „Kések Szobája” nevű hely? Szerintem a kabirok emberhasznosító eljárásában egy hatalmas kockaszerű gépezet volt az első fázisa, aminek nyílásába gyermeket raktak. De nagy üstszerű fémmedencék is voltak a csarnokban. Legyen az Tlaloc állítólagos „feje”, Ngaloka „gyomra”, vasorrú bába kemencéje, Minotaurosz titkos kamrája, a „Kések Szobája”… mind-mind ugyanazt az emberhasznosító gépezetet jelentette!

* * *

A szintén afrikai dogonok az isteni őseikről, a nommoszokról elismerik, hogy „utálatosak” és „visszataszítóak” voltak az ember számára (akár a babilóniak annedotuszai). A dogon Nommo anagonno, félig ember, félig kígyó, vörös szemekkel és villásnyelvvel. Én összehasonlítottam két teljesen különböző kultúrkör, nép és kontinens két mintáját:

Tlaloc fej, MexikóDogon szentély, MaliDogon szentély, Mali

Az első kép egy mexikói Tlaloc-fejet mutat. A 2. és 3. kép meg egy dogon (Mali) Binu-szentélyt mutat. A Tlaloc-fejek egyik jellemzője a két teljesen kör alakú, lyukszerű szem, sokszor egy tárcsa közepén (kétségtelenül a gépezet fontos eleme). A fején valamiféle háromszögek, talán tollak vagy korona gyanánt, hinnénk legalábbis, de elég megnézzük a dogon-szentély sémáját: a két kör alakú „szem”, alatt nagy „száj” és a tetején hasonló háromszögek (még a fej két oldalán lévő táblaszerű valami is megfelelhet a Binu-szentély két oldalán lévő körkörös támasztékkal).

* * *

Mindazonáltal érdekesek Guillermo de Anda mexikói régész feltárásai, aki a maja Tahtzibichen közelében ősi barlangrendszert talált, föld alatti templomokkal, sőt romos piramist is (ami csak erősíti a kabirokhoz kapcsolható fura szokást). Abban azonban téved Anda, hogy ez lenne a Popol Vuhban leírt Xibalba (amit mások Coban városánál keresnek), az Alvilág, viszont valóban olyan sötét rítusoknak hódoltak, melyek a múltban itt uralkodó kabirok embertelen szokásait utánozták. Ezt jelzi az a rengeteg emberi csont is, amit találtak.

A maják szent könyve, a Popol Vuh Xibalbája (a „félelem lakóhelye”) egy ősi kabir emberáldozati hely leírása: föld alá épített labirintus, a poklok pokla. A lemészárolandó embereket a Sötétség Házába küldték, ahol fáklyákat és kábítószert kaptak. A Popol Vuh még arról a gépezetről is beszámol, ami a kabir alkimisták krétai Labirintusánál kimaradt a hagyományból, vagyis jótékonyan elfeledték. Ez volt a Kések Szobája: „ebben csak kések voltak, veszekedtek egymással, zajongtak, összecsaptak, hadakoztak itt az Alvilág eme házában. Ezt erősíti egy másik utalás is a könyvből. Az „áldozatok” leölését az Alvilág urai labdajátékának mondja: „Labdájuk ugyanis nem volt más, mint kerek penge. Fehérkés volt a labda neve, az Alvilág labdájának a neve. Csiszolt volt a labda, zúzott csontok borították, ilyen volt a felszíne az alvilági labdának.

Ezek a labdák nem lehet, hogy kapcsolatban állnak azokkal a fémesnek tetsző fura gömbökkel, amiket a teotihuacani Tollas Kígyó temploma alatti föld alatti alagútban találtak szétdobálva...?

 

A cikk előző része: Teotihuacan: Az "istenek" városa - I. rész