Mózes és a RézkígyóÁmós próféta egy odavetett megjegyzése elgondolkodtató, mert azt mondja , hogy az Egyiptomból kivándorló zsidók a sínai pusztában töltött negyven év alatt nem áldoztak az Úrnak, hanem vitték a „ti isteneitek csillagát, melyet ti csináltatok magatoknak”. Ezt néha Kijjun csillagistennek nevezik, s azonos a rejtélyes refaiták csillagával, s ezért mondja Szent Jeromos egyházatya, a régi héber szövegek fordítója, hogy azonos Luciferrel, a Vénusz csillaggal.
Mikor a zsidók zúgolódtak Jahve ellen, a mózesi Számok Könyve szerint, az Úr száráf kígyókat, azaz "tüzes" kígyókat küldött rájuk. Ezek sokat közülük megmartak és meg is haltak. Izajás a tüzes kígyókon "szárnyas" kígyókat ért, mikor azt mondja, a Negeb sivatagban "vipera és szárnyaskígyó él".
A tüzes vagy szárnyas kígyón a történészek általában "mérges" kígyókat értenek, de ismernek egy repülő kígyó fajt DK-Ázsiában, mely a fákról ugrál le, és kacsázik a levegőben, de annak meg nincsenek szárnyai...

Brassica junceaIsmerek egy történetet egy ismeretlen virágról, a neve Baahra.
Ezt a történetet egy Mohamed Saad H. nevű gazdag libanoni kereskedő mesélte el Robert Charroux francia kincskeresőnek, és még az apjával történt meg az eset (valamikor 1941 körül). Az apja egy öszvérhajcsár volt, aki megmentette egy rejtélyes törzs vezetőjét az Ansarijeh hegység határvidékén. A sejk találkozóra hívta Baalbekbe május első teleholdján. Egy útvonalat magyarázott el neki, mely arra a helyre vezet, ahol az Aranyvirág, a Baahra terem. Ez a virág aranyat fog teremni neki. A hely egy érdes hegyoldal volt, az Orontesztől nyugatra. A holdfény mutatta meg a virágot, mely ilyenkor aranysárga ragyogású. Szirmai szalmasárga színűek voltak és egy szőrös szívhez hasonlítottak, amely most úgy ragyogott, mint a megolvadt arany. A napfénynél eltűnik a ragyogása. A virág csak ezen a helyen hajt ki az egész világon. Az öszvérhajcsár hazavitte a virágot és egy cserépben tartotta, majd fia örökölte, aki 1946 után nagyon gazdag lett és a szerencséjét ennek a virágnak tudta be.

David Roberts festő 1838-ban Abaton-sziget domboldalából ilyennek festette a hatalmas Ízisz-szentélytEgyiptomiaknál a Napistennek, Rének két égi bárkája volt, az egyik a nappali, a másik az éjszakai. Ezeket „gyorshajóknak” vagy „millió évek hajóinak” nevezték. Egy piramis szöveg szerint aranyból készültek, és bámulatosan rövid idő alatt nagy távolságokat futottak be az égen. Megtudjuk azt is, hogy a „szél tolja”, kilencfős legénységük is van („Ré evezősei”) , sőt néha meg is állnak az égen. A legénység feladata volt, hogy „lángokat” készítsenek a napbárkához.
Plutarkhosz az egész ókor egyik legkiválóbb alakja volt, tudós és polihisztor, a Delphoi szentély papja, aki i.sz. 80 körül járt Egyiptomban, és a máig legmegbízhatóbb értekezést hagyta hátra az egyiptomi vallásról. Az egyiptomiak azt mesélték neki, hogy egy nemzedékkel korábban (i.sz. 50 körül) Felső-Egyiptomban lezuhant egy napbárka és a Nílus egy szigeténél még mindig láthatók a vízből kiálló szerkezet vöröses aranyszínű fémvázának roncsai. Hol lehetett ez a sziget és miért tévedt oda a napbárka?

A Museaum Hermeticum barlang képeSzolónnak azt mondták az egyiptomi papok, hogy 9000 évvel korábban pusztult el Atlantisz, ugyanakkor Egyiptom állami berendezkedését meg 8000 évre tették (tehát a különbség 1000 év!).
Viszont Ménész-Aha - Egyiptom egyesítője - csak i.e. 3050 körül lép fel, de őt megelőzték predinasztikus fejedelmek, akik Alsó- és Felső-Egyiptomot kormányozták, ám ezek idejét is max. i.e. 4000-ig vagy talán i.e. 4500-ig vihetjük vissza. Ha pedig innen számoljuk vissza az említett ezer évet, az csak i.e. 5500 körüli lehet. Zsirov az orosz atlantológus is arra hajlott, hogy a Platón által elmesélt atlantiszi társadalom időben i.e. 7000 és 5000 közé tehető (és így tovább még néhány példa). Odüsszeusz utazásának pontos idejét persze nehéz meghatározni, nagyon tág értelemben i.e. 3800 és 3000 közt történt valamikor.

Hérodotosz elődje, Hekataiosz történetíró is járt Egyiptomban, és a földet leíró munkájában megemlítette, hogy Pharoszt Menelaosz kormányosáról nevezték el, akit itt kígyó mart meg meg és a szigeten temették el. Jacob Bryant régi angol antikvárius - aki tudományos alapokra igyekezett tenni a mítoszokat - ebből azt szűrte le, hogy a szigeten "Ophita-templomok", azaz kígyótisztelet misztériumának templomai álltak. A rodoszi telkhinek pedig kapcsolatban álltak a kígyókultuszokkal legalább annyira, mint a mitikus Kígyótörzs Fiaival. Az egyiptomi papok kasztjában a mérnököket, építészeket és alkimistákat "kígyópapok"-nak nevezték.

Corvo szigetKirké Odüsszeuszt a kimmerioszok földjére küldte. Nem kellett messzire menniük, jó széllel egy nap odaértek (ami akár 2-300 km is lehet). Egy szigetre mentek, ami állandóan ködbe és felhőbe volt burkolva, a mélyvizű Ókeanosz szélén. Ez egyúttal Hádész földje is, amit a legrégibb időkben az Ókeanoszon túlra tettek: Homérosznál is a folyam szélén fekszik, a Golf-gyűrűn belül. Markellos három nagyobb szigetét sorban: Amonnak, Poszeidónnak és Hádésznek szentelték. Erre a legdélibb szigetre (Antilia) kellett Terceiráról menniük dk-i irányban. Ezen állt a túlvilág királyának, Hádésznak palotája. Ez volt a bizonyos három elsüllyedt sziget egyike.

Itt egy szerencsétlen nép, a kimmerioszok éltek és a szigetet egy óriási vulkán, az Erebosz uralta, melynek kigőzölgése folyamatosan elsötétítette az eget. A földi Pokol igazi bejárata.
Valójában még itt is hűen követte Homérosz az egyiptomi eredeti szöveget, mert a kimmeriosz nép és szigetük nem a görög hagyományból származik elsődlegesen, hanem egyiptomi hagyományok beszéltek a rejtélyes Hanebut (Haunebut) népről, akik a világot körülfolyó tengeren túl éltek. A Hanebut szó nem csak szigetet jelentett, hanem „ködös vidékek lakói”-t. Úgy is kifejezték magukat, hogy Ozirisz gyűrűformájában veszi körül a Hanebukat. A régi népek valamiért erre a szigetre tették a Halál Birodalmát,a messzi Nyugatra, ahol a Nap meghal: ez a zsidó Séól vagy a germán Nefelheim („a köd lakóhelye”) eredetije, egykor létező ősképe.

Pharos világítótornyaOdüsszeusz tutaja elhagyta Ogügiét. 17 nap és éjszaka hajózott, kedvező széllel, miközben a Nagy Medve csillagkép balkéz felől esett (tehát kelet-északkeletnek ment). Ekkor pillantotta meg Szkheria szigetét, de szörnyű viharba keveredett, aminek az lett a vége, hogy két napos küzdelem után, összetörve a tutaja, míg ő szerencsésen partra vetődött e korábban már feltűnt szigeten. A parti liget fái alá húzódva, azonnal mély álomba merül.
Bár 'hazaindult', de nem Ithakára, hanem oda, ahová Héliosz szigete után kellett volna jutnia. Corvóról a 18 napi tutajozással a megadott irányban talán 700-1000 kilométert tehetett meg. Ma ezen tájon semmi nincs, de bírjuk Markellosz tudósítását és portoláno készítők óceáni rajzait.
A görög írók az i.e. 5. század elejétől kezdték azt terjeszteni, hogy Korfu szigete volt Szkheria. Ilyen 'történelmi bizonyosság' előtt meg Odüsszeusz útjának modern szimatolói is szinte mind behódoltak, kezdve Bérarddal, Bradforddal vagy újabban Severin, Hal Roth és Vass Tibor. Számukra teljesen mindegy, hol volt Ogügié (Málta, a Gibraltár-közeli Perejil vagy a Kréta alatti Gaudos stb), mind Korfura tutajoztatják onnan hősünket. Soha nem kerül szóba, hogy Korfutól egyáltalán nincs nyugatra sziget...

Svalbard, Spitzbergák; Gerard von Keulen - a laisztrogünok földjeOdüsszeusz hajóival elhagyta a Küklópszok földje közeli, kecskékben dús kis szigetet, ami ugyebár a marokkói óceáni part és a Kelet-Kanári szigetek régiója volt. Innen a "Szelek Őrének" szigetére indultak. Most sem írja Homérosz, hogy merre és meddig mentek. De elég nyilvánvaló, hogy északnak és igen sok napot. Az eszményi időjárású Boldog Szigetektől bizonyára sokkal északabbra lehetett Aiolosz szigete.
A hajók nagyjából a nyugati hosszúság 10-12 foka közt haladtak. Nem tudni pontosan, hogy hol volt Aiolosz "úszó" szigete, amit törhetetlen bronzfal vett körül, mert azt ma pontosítani már nehéz, de abban az időben volt arra egy nagyon híres sziget, a "Hy Brazil" , tán az került az útjukba, Írországtól 300 km-re Ny-ra. Szerepelt az ősi kelta mesékben, kereknek, sőt szigetgyűrűnek írták le. Ma már nem létezik, de Odüsszeusz idejében még a víz felett volt: valójában azonos a tenger alatti Porcupine–zátonnyal. Egykor talán Atlantisz hatalmi zónájába tartozott...