- Részletek
- Írta: Csizi Sándor
- Kategória: Kultikus építmények
A bolíviai Tiahuanacóban járunk. A városnak nem igazán a "kora" a rejtély, ahogy azt a korábbi romantikus szerzők, kutatók és mások gondolták, hanem sokkal inkább az ahogy az egykori lakói reagáltak a környezeti hatásokra, ahogy ábrázolták a világot, ahogy építkeztek. Mintha nem is ezen a bolygón éltek volna, pedig itt voltak! A létezésük, az álmaik egy teljesen más emberiséget sugallnak, mint ami a földön él. Ha az emberiséget felosszuk feketékre, fehérekre és sárgákra, úgy ezek közt megvannak az alapvető hasonlóságok a primitívtől a felhőkarcolókban lakókig. Olyan, mintha a tiahuanacóiak, nem ezek közül valók lettek volna, hanem mondjuk kékek...
A várost is valamikor, még mielőtt Manco Capac fiai, az inkák hatalmukba nem kerítették, elhagyták, még meg úgy, hogy a munkáikat hirtelen abbahagyták, szerszámaikat eldobták. Építettek egy "piramist", amit jobb híján nevezünk annak, hiszen nem hasonlít egyetlen más piramisra sem. Ezt nevezik Akapanának. Az alapját nagy kövekből rakták, majd a közelben kiásták a félig föld alatti templomudvart, s az innen lévő földből épült az Akapana. A teraszok lépcsőit kőfalakkal, hatalmas, akár 65 tonnás andezittömbökkel erősítették meg (ezek 90 százalékát elhurcolták). Azok építették, akik megalapították Tiahuanacót. Kétségkívül szakrális helynek szánták a piramist és a várost...
- Részletek
- Írta: Csizi Sándor
- Kategória: Kultikus építmények
Az egyiptomi papok évezredeken át figyelték és tanulmányozták az éjszakai eget. Ismereteik nagy része elveszett. Nem is szívesen beszéltek tudásukról idegen népeknek. Az odalátogató görög tudósok úgyszólván csak az ősi ismeretek morzsáit tudták felszedegetni.
Tudtak sok mindent a világegyetemről, a naprendszerről, olyat is, amit kevésbé feltételeznénk róluk. Az egyiptomi Óbirodalom idején a papok egy magas szintű egzakt ismereteket birtokoltak, a matematika, geometria, kémia, geográfia, csillagászat, térképészet, optika és más tudományágak terén.
Az egyiptomi papok évezredeken át figyelték és tanulmányozták az éjszakai eget. Ismereteik nagy része elveszett. Nem is szívesen beszéltek tudásukról idegen népeknek. Az odalátogató görög tudósok úgyszólván csak az ősi ismeretek morzsáit tudták felszedegetni.
- Részletek
- Írta: Csizi Sándor
- Kategória: Kultikus építmények
Sztrabón említi, hogy Itáliában legrégibb görög kolónia a campaniai Kümében létesült. Euszebiosz i.e. 1050-re tette az alapítást. Velleius Paterculus római szerző ismert egy legendát, hogy a görögök hajóit egy galamb vagy bronz cintányérok hangja vezette ide.
A modern régészet azonban nem tudta igazolni a település ilyen régi eredetét. A városfal alól kiásott görög kerámiatöredékek kora i.e. 750-740 körüliek, s ez alapján úgy hiszik, hogy ekkoriban kalkhiszi görögök jelentek meg a Nápolyi-öbölben, előbb Ischia-szigetén, majd az öböl partján is várost alapítottak Kümé (a későbbi Cumae) néven. Ez vidék a szamniták (oszkok) településterülete volt.
A vulkanikus magaslat két teraszán terült el a város, s előbb az alsó teraszon egy Apollónnak szentelt templom épült, míg a felső teraszon egy másik. Csakhamar kereskedelmi monopóliumuk lett a félszigeten. Lakói gazdag polgárok voltak. Kultúrájuk és írásuk meghódította az északra lakó etruszkokat. További városokat is alapítottak az öböl partján, majd sikeres háborúkat folytattak az etruszkok, karthágóiak és rómaiak ellen, de i.e. 421-ben a szamniták legyűrték őket, ők lettek a város urai, majd a rómaiak meg őket kényszerítették behódolásra i.e. 338-ban.
- Részletek
- Írta: Csizi Sándor
- Kategória: Kultikus építmények
Plinius római tudós a híres labirintusokat sorolva szól az egyiptomi, lémnoszi és krétai labirintusokról, majd megemlíti az itáliait, amit egy etruszk király, Porsenna építetett saját sírjaként, majd sajnálkozva afölött, hogy a krétai és az itáliai az ő idejére teljesen elpusztult.
Porsenna i.e. 6. század végi etruszk király Clusium város (etruszk nevén Kamars) uralkodója volt. Plinius elmondja, hogy az ő idejében már semmi nem volt meg a sírból, s a leírást is a tudós Varro egyik könyvéből veszi (de Varro is csak jó száz évvel előtte alkotott, tehát ő sem közvetlen szerezhette az információkat).
Varro írta Porsennáról: „Clusium városának határában temették el, ahol egy kváderkövekből épített négyszögletes emlékművet hagyott maga után, amelynek minden oldala háromszáz láb (88,8 m) hosszú és ötven láb (14,8 m) magas. A négyszögletes alapzatban található egy kibogozhatatlan labirintus… Ezen a négyszögletes alapzaton áll öt piramis, négy a sarkokon és egy középen. Ezek alul hetvenöt láb (22,2 m) szélesek, és százötven láb (44,4 m) magasak. Úgy végződnek csúcsban, hogy mindegyikre egy bronzkorongot és egy petatust helyeztek, amelyről lánccal odaerősített csengettyűk lógnak. Amikor ezeket a szél megmozgatja, messzire elhallatszik a hangjuk, miként egykor Dodonában. A korongon egyesével még négy piramis áll, mindegyik száz láb magas, és fölöttük egyetlen alapon még öt található.”
- Részletek
- Írta: Csizi Sándor
- Kategória: Kultikus építmények
A görögök fenntartottak egy az ősi Krétából származó bizarr mítoszt, miszerint Minósz krétai király felrúgta az istenekkel kötött szövetséget, amit minden Nagy Év végén, azaz kilencévente kellett megújítani, és a Poszeidón által küldött fehér bikát nem áldozta fel. A haragos isten őrületet küldött feleségére Pasziphaéra, aki nemi gerjedelmet érzett a bika iránt. A királyi udvar mesteremberével, Daidalosszal egy üreges műtehenet csináltatott, majd abba bújva közösült az állattal. A frigyből egy szörnyeteg, bikafejű ember született, aki a Minótaurosz nevet kapta (annyit tesz: „Minósz bikája”).
A rómaiak, akik kéjelegtek az ilyen történetekben, szó szerint (!) hittek a mítoszban, s mint a költő Martialis elmondja, hogy a Colosseum avató ünnepségein saját szemével látta a porondon, hogy egy rabszolganővel és egy bikával eljátszatták ezt a jelenetet...
- Részletek
- Írta: Csizi Sándor
- Kategória: Kultikus építmények
A fogaskerék az emberiség egyik legfontosabb találmánya: alapvető gépelem, ami egy tengelyre erősítve forgatónyomatékot ad át egy másik fogaskeréknek. Hirtelen bukkan fel: a ptolemaioszi korban olyan alexandriai görög mechanikusok révén, mint Ktészibiosz vagy Héron. Igazából hasznavehetetlen tárgyakba építik be: mozgó bábokba, templomi perselyekbe. Ktészibiosz i.e. 250 körül egy mutatványszámba menő vízórába építette be a legelső fogaskerekeket, amiről csak tudomásunk van!
A fogaskerék-meghajtás elvét az alexandriai Nagy Könyvtárba hurcolt egyiptomi templomi archívumok papiruszaiból vehették. Az egyiptomi papok nem használták ezeket, csak sok évszázadon keresztül őrizgették a rajzokat. A ptolemaioszi korban sem volt meg a kellő technikai háttér. A mesteremberek még kézimunkára voltak utalva, nem volt acéljuk és nem volt olyan gépük, melyekkel gépi pontosságú fogazatot vághattak volna a fogaskerekekbe. Az ősi rajzokon láthatták a fogaskerék meghajtás elvét, amit megpróbáltak a meglévő anyagokból (bronz) és kézimunkával utánozni.
- Részletek
- Írta: Csizi Sándor
- Kategória: Kultikus építmények
A Nap-piramis alatti alapkőzetbe vágott kutatóaknák leletei arra mutatnak, hogy a piramist Tlalocnak szentelték. Egy áldozati helyet találtak a Nap-piramis alatti sziklában, áldozati agyagedényekkel. Gyermekeket és állatokat áldoztak itt fel, még azelőtt, hogy felépült volna a Nap-piramis. Találtak egy zöld kőből faragott kis maszkot is. Ez is arra utal, hogy Tlalocnak szólt az áldozat, másrészről a zöld kő hagyományosan a Vénusz bolygó befolyását jelenti. John B. Carlson régész-csillagász teotihuacani vizsgálatai szerint az emberáldozatokat a Vénusz bolygó uralta (1991). Az ősi Mexikóban Mixcoatl isten, a felhőkígyó volt a Vénusz bolygó képviselője, akinek emberáldozatok jártak.
Korábban évtizedekig az volt az amerikanisták véleménye, hogy az értelmetlen emberáldozások, nagyméretű embermészárlások az aztékok műve volt, akik a 14. században jelentek meg Mexikóban. Teotihuacan egykori lakóiról az volt vélemény, hogy alapvetően békés emberek lehettek. Ez mára teljesen megdőlt...
1. oldal / 2
- Ön itt van:
-
Főlap
- Kultikus építmények