KRISTÁLYKOPONYÁK MEXIKÓBÓL

Az áltudományos híradások szerzői számára a mexikói kristálykoponyák különlegesen kedves helyet foglalnak el. Itt van Mitchell-Hedges angol kalandor és író valóban csodálatos kristálykoponyája (a súlya 5,4 kg), melyről azt állította, hogy 1924-ben találta a maja Lobantoon városban, ahol Atlantisz nyomait kutatta. A szakértők nem győztek hitetlenkedni a későbbi vizsgálatok során, hogy egyesek szerint 150, vagy 300, sőt mások szerint 800 évig kellett folyamatosan csiszolni az egy kristálytömbből faragott koponyát, hogy ilyen legyen... Frank Dorland műkincs-restaurátor hat évet hülyült el az életéből a vizsgálatával... Erről nem is írok többet, hiszen magyarul is több könyv foglalkozik vele, sőt kifejezetten a kristálykoponyáról is több könyvet írtak...

 

 Hedges-féle kristálykoponya

Hedges 3600 évről beszélt, mások nyugodt lelkiismerettel 12 ezer évről, hogy Atlantiszon készült és a főpapok használták a titkos rituálékon...

Frank Domingo New York-i igazságügyi szakértő megvizsgálta a kristálykoponyát, s elkészítette a koponya rekonstrukcióját, ami szerinte egy fiatal indián lányé lehetett. Domingo volt az, aki Schoch geológus hívására vizsgálta a gízai Nagy Szfinx arcát, és azt a rekonstrukció által addig ferdítette, mígnem egy néger arcára kezdett hasonlítani. Lásd jobbra Domingo rekonstrukcióját az "eredeti" fejről, ami egy indián lányé...

Joe Nickell, akit egy "modern Sherlock Holmesnak" tartanak, sok régészeti rejtéllyel foglalkozott, mint a nazcai ábrák, turini lepel vagy Hedges kristálykoponyája. Nickell adatokkal, jegyzőkönyvekkel bizonyítja, hogy Hedges egy 1943-as Sotheby árverés után vásárolta a koponyát, hiszen érdekes módon csak ezen időpont után nyilatkozik ennek "megtalálásáról" (amit a nevelt lányának tulajdonít) Lobaantonban. A nevelt lánya egyébként tovább vitte az apja által kitalált legendát, de ma már bizonyos, hogy a koponya Sydney Burney tulajdonában volt már 1933-ban is, aki Heges iskolai barátja volt, és aki árverésre bocsátotta a koponyát. A rajongók csak Dordland teljesen kétes vizsgálatait emlegetik a koponyáról, holott az 1990-es évek második felében megvizsgálták a British Museum szakértői is ezt és egy másik birtokukban lévő koponyát, és azt derítették ki, hogy 1850 körül készültek Németországban...

Jane MacLaren Walsh antropológus 2007-ben megvizsgálta a koponyát és megállapította, hogy fejlett gépezettel munkálták meg, ami az indiánoknak nem lehetett. A prekolumbián kézművesek rézszerszámainak semmi nyomát nem találta, viszont olyan eszterga/maró-gépek nyomait találta. A SEM-mikroszkópos felvételek bizonyítékot mutattak arra, hogy a kristályt egy nagy sebességű, kemény fém forgókéses szerszámmal dolgozták meg, amelyet kemény csiszolóanyaggal, például gyémánttal vontak be. Walsh oda jutott, hogy a kristálykoponyát az 1930-as éveken készítették valószínűleg a British Museumban 1898 óta folyamatosan kiállított másik kristálykoponya mintájára. Ráadásul Gloria Nusse törvényszéki művész és előadó szerint a koponya eredetije egy europid nő lehetett, azaz semmiképpen sem amerikai indián, ahogy az Domingo akarta beállítani.

A párizsi kristálykoponyát a C2RMF kutatói megvizsgálták 2009-ben. Megállapították, hogy nem prekolumbián termék, hanem sokkal inkább európai. Olyan gépeken munkálták meg, amilyet az ékszerészek, ötvösök a 18-19. században használtak.

A British Museum-ban őrzött kristálykoponya először 1881-ben tűnt fel Eugène Boban antikvárius üzletében, aki mint azték tárgyat próbálta eladni a koponyát, ami végül a British Museum-ba került. Erről is megállapították, hogy modern eszközökkel készült a 19. században.

Mindenesetre a legszebb, a Hedges-koponya nem egy "hamisítvány", és nem is azért készült nyilván, hogy elhitessék a világgal, hogy lám-lám a kis maják (akik a szekeret sem voltak képesek használni) mire voltak képesek! Valóban nagyon csodálatos darab, csak éppen olyan kezébe került, aki a mesék és legendák megszállottja volt, s nem az igazságé...