KRISTÁLYKOPONYÁK MEXIKÓBÓL

Az áltudományos híradások szerzői számára a mexikói kristálykoponyák különlegesen kedves helyet foglalnak el. Itt van Mitchell-Hedges angol kalandor és író valóban csodálatos kristálykoponyája, melyről azt állította, hogy 1924-ben találta a maja Lobantoon városban, ahol Atlantisz nyomait kutatta. A szakértők nem győztek hitetlenkedni a későbbi vizsgálatok során, hogy egyesek szerint 150, vagy 300, sőt mások szerint 800 évig kellett folyamatosan csiszolni az egy kristálytömbből faragott koponyát, hogy ilyen legyen... Frank Dorland műkincs-restaurátor hat évet hülyült el az életéből a vizsgálatával... Erről nem is írok többet, hiszen magyarul is több könyv foglalkozik vele, sőt kifejezetten a kristálykoponyáról is több könyvet írtak...

 

 Hedges-féle kristálykoponya

Hedges 3600 évről beszélt, mások nyugodt lelkiismerettel 12 ezer évről, hogy Atlantiszon készült és a főpapok használták a titkos rituálékon...

Joe Nickell, akit egy "modern Sherlock Holmesnak" tartanak, sok régészeti rejtéllyel foglalkozott, mint a nazkai ábrák, turini lepel vagy Hedges kristálykoponyája. Nickell adatokkal, jegyzőkönyvekkel bizonyítja, hogy Hedges egy 1943-as Sotheby árverés után vásárolta a koponyát, hiszen érdekes módon csak ezen időpont után nyilatkozik ennek "megtalálásáról" (amit a nevelt lányának tulajdonít) Lobantoonban. A nevelt lánya egyébként tovább vitte az apja által kitalált legendát, de ma már bizonyos, hogy a koponya Sydney Burney tulajdonában volt már 1936-ban is, aki Heges iskolai barátja volt, és aki árverésre bocsátotta a koponyát. A rajongók csak Dordland teljesen kétes vizsgálatait emlegetik a koponyáról, holott az 1990-es évek második felében megvizsgálták a British Museum szakértői is ezt és egy másik birtokukban lévő koponyát, és azt derítették ki, hogy 1850 körül készültek Németországban...

A párizsi kristálykoponyát a C2RMF kutatói megvizsgálták 2009-ben. Megállapították, hogy nem prekolumbián termék, hanem sokkal inkább európai. Olyan gépeken munkálták meg, amilyet az ékszerészek, ötvösök a 18-19. században használtak.

A Hedges-féle koponyáról a 2007-2008-as vizsgálatok még "szomorúbb" eredményeket közöltek. A prekolumbián kézművesek rézszerszámainak semmi nyomát nem találták, viszont olyan eszterga/maró-gépek nyomait találták, ami alapján arra jutottak, hogy a koponyát az 1930-as években készítették a British Museum-ban 1898 óta folyamatosan kiállított másik kristálykoponya alapján.

A British Museum-ban őrzött kristálykoponya először 1881-ben tűnt fel Eugène Boban antikvárius üzletében, aki mint azték tárgyat próbálta eladni a koponyát, ami végül a British Museum-ba került. Erről is megállapították, hogy modern eszközökkel készült a 19. században.

Mindenesetre a legszebb, a Hedges-koponya nem egy "hamisítvány", és nem is azért készült nyilván, hogy elhitessék a világgal, hogy lám-lám a kis maják (akik a szekeret sem voltak képesek használni) mire voltak képesek! Valóban nagyon csodálatos darab, csak éppen olyan kezébe került, aki a mesék és legendák megszállottja volt, s nem az igazságé...