PhalanxHomérosz életéről már az ókori görögök is számtalan legendával rendelkeztek és már az i.e. 6. században több város versengett azért, hogy náluk született a Költő, akiről az volt az általános hit, hogy valamiféle vak énekmondó volt, aki városról városra vánszorgott. De már azt a kort is, amikor élt óriási szórással adták meg i.e. 1150 és 650 közé téve. Valójában a számtalan legenda közt voltak valódi hangok is, akik valamilyen forrásból mégiscsak tudtak részleteket Homérosz életéről. Én semmi mást nem tettem csak ezen források nyomában mentem...

... Gügész után nem sokkal azonban született egy ión is, akinek a felmenői közt voltak magnésziai lüdek is. Ő volt Homérosz és i.e. 700 körül született a kisázsiai ión városban, Kolophónban. Szüleit nem sokra rá száműzték a városból és Szmürna városába telepedtek, ahol azonban nem ión, hanem aiol nyelvjárásban beszéltek és aiolok uralták. 688 körül kolophóniak elfoglalták a várost, mivel a korábban betelepült iónok a támadók segítségére siettek. Köztük volt Homérosz apja is. A fiatal Homérosz ekkor felszólalt a szmürnai tanácsban is. Szmürna újból ión várossá vált és az aiolok nagy részét elűzték. Homéroszék később vissza is tértek Kolophónba.

Mikor évekkel ezelőtt elkezdtem foglalkozni az Argonauták útjával, kapásból abban voltam, hogy az akkor történt, mikor a görög történetírók is mondták (Pld Eratoszthenész szerint i.e. 1245-ben), s ilyen tekintetben nem is foglalkoztam a kérdéssel, mert maga az utazás és az Aranygyapjú jobban érdekelt. Majd később észrevettem néhány kronológiai problémát, mikor elkezdtem tanulmányozni a Kopaisz-tó környékén a történelem előtti időkben virágzott ismeretlen kultúrát: hiszen innen indult ki minden!
Ezután már kétféle változatban gondolkoztam, egyforma eshetőséget adva mindkét változatnak. Tehát elképzelhetőnek tartottam az utazást i.e. 3200 vagy 1300 körül is (de képtelen voltam dönteni a kettő közt).

Sajnos a források nagy hiánya okozzák, hogy sokáig nem jutottam dűlőre egyik mellett sem. A következő adat, mikor Odüsszeuszék elhaladtak a tengerek egy helyénél, Homérosz megjegyezte, hogy ott haladt el korábban az Argó hajó is! Na, most Homérosz ezen kívül sehol nem említi az argonautákat, miért...? Mintha üzenni akart volna ezzel is, egy kódot közölt, hiszen Odüsszeusz, mármint az "igazi" Odüsszeusz i.e. 3100 körül élt...

Jászon visszaszerzi az Aranygyapjút. Ókori vázakép.A prehisztorikus időkben a gazdag orkhomenoszi királyság egy sötét hatalom birtokában volt. Nem sokan figyeltek fel Christian Heinecke német ókortudós 160 éve (!) kiadott munkájára, melyben kimutatta, hogy Orkhomenosz egykor, még az írott történelem előtt, a kuréteszek uralma alatt állt (kiket azonosít a telkhinekkel), akik egy titkos uralkodó osztályt alkottak.
A Laphüsztion hegy alján volt Athamasz palotája és Zeusz Laphüsztion temenosza, benne az isten márványszobrával és oltárával. Itt történtek a gyermekáldozatok. Fentebb a hegyen pedig Héraklész Kharosz szobra állt, mert éppen a Laphüsztion volt az a hegy, ahol a hős visszatért az Alvilágból – helyi hagyomány szerint -, magával hozva Kerberoszt, a pokol kutyáját…
A régiek hittek abban, hogy a föld különböző pontjain lejáratok vannak egy alsó világba. Ide csak különleges hősök vagy nagy erejű varázslók voltak képesek lejutni. Az itáliai Baiánál vagy a gizai Nagy Piramis alatt is volt egy ilyen lejárat. Mind a kettőt a rómaiak zárták le...

Dikaiarkhosz rekonstruált térképe]A klasszikus kor görögjei már nem voltak tisztában, milyen irányban tért haza az Argó hajó Kolkhiszból.
A legrégibb változat - Hésziódosz, Hekataiosz, Pindarosz vagy Antimakhosz - szerint egyszerűen tovább hajóztak a kolhiszi Phaszisz folyón, ami belefolyt a földet körülvevő Ókeanoszba, és megkerülve az egész földet Afrikán át tértek vissza (mégpedig vagy a Níluson, vagy a Tritónisz-tavon).
A másik vélemény az volt, hogy ugyanazon az útvonalon mentek vissza, ahol jöttek. Ezzel csak annyi gond volt, hogy a monda szerint a kolkhiszi flotta lezárta a Fekete-tenger kijáratát.
A harmadik variáció pedig az volt, hogy az Argó felhajózott a Dunán, majd egy másik folyón (Pó vagy Rhone) kijutott a Földközi-tengerre.
A negyedik pedig, hogy a Tanaiszon (Don) hajóztak fel, és egy másik folyón átvergődve kijutottak az északi óceánra, majd Európát megkerülve, a Gibraltári-szoros át jöttek vissza.
A legfőbb problémájuk az volt a klasszikus kor görögjeinek, hogy képtelenek voltak megmagyarázni, hogyan kerültek az argonauták Keletről Nyugatra, hiszen elvileg vissza kellett volna térniük Iolkoszba...

Biagio d'Antonio: Jelenetek az Argonauták történetébőlAz Argó hajó elérte Kolkhisz legendás földjét, ami tulajdonképp a mai Grúziával azonos. Behajóztak a Phasis folyó széles torkolatába. Hogy melyik folyó lehetett ez, nincs egyöntetű vélekedés, de a tudósok szerint leginkább a mai Rioniról lehet szó. Az i.e. 7. sz. vége felé a milétoszi görögök nagy gyarmatalapítási lázukban a Phaszisz folyó torkolatához közel megalapították kolóniájukat, egy Phasisnak nevezetett várost és tengeri kikötőt.
Kolkhiszt a legrégebbi történetek Aiának ("föld"-nek) nevezték, akárcsak legendás székhelyét.
A régészetnek máig nem sikerült sem a kolkhiszi székhelynek, Aiának, se még a görög Phasisnak sem a megtalálása...

Kabírok. Szamothrakéi dombormű.Sok ezer évvel ezelőtt titokzatos és visszataszító lények jelentek meg a törpe nép földjein. Ma már nem tudni biztosan a források nyomán, hogy a föld mélyéről vagy az űr egy haldokló csillagáról érkeztek, mindenesetre magasságra nézve hasonlóak vagy talán még kisebbek is lehettek, mint az előbbiek, de nem egy emlős faj egyedei voltak…
Kétéltűek, bőrük pikkelyes, fejük hosszúkás, kezeiken és lábaikon –az ujjak közt– úszóhártyák feszültek. A földi emberiséghez képest ősöregek, sok ezer évvel régibb faj nálunk. Varázslók, akik elterjesztették a fémművességet, alkémiát, varázsszerek készítését és misztériumokat alapítottak mindenfelé. Több száz évig éltek... A mi fogalmunk szerint, nem tartózhattak az emlősök osztályába, ám mégis nagyon is emberszerűek voltak, hiszen az értelmes lénynek alapvető jellemvonása, amit az ember is birtokol: a két lábon járás, nagy koponyatérfogat, kezek használhatósága és a megfelelő testméret: mindezekkel rendelkeztek...

ArgoMár bevezetőként elmondom, amire már sokszor utaltam, hogy volt egy korábbi, történelem előtt "tudomány és technika" (ami a miénktől sok mindenben eltért), ami később elfelejtődött, de néhány vívmánya még az ókori misztériumokban megőrződött. Orpheusz néhány tevékenysége éppen ezért rejtélyes számunkra.

Például az argonauták az Argó vízre bocsátása után búcsúlakomát ültek, amin az ittas hajósok összevesztek, ám Orpheusz a "lantjával" mindig lecsillapította őket. Persze, nagyon különleges lant lehetett: egy mágus lantja. Legalábbis így meséli a mítosz, de az az igazság, hogy a Varázsló mindent a cél érdekében rendelt alá, egyszerűen az argonauták az ő hatása alá kerültek minden kritikus helyzetben, babúként irányította őket...

Phrixosz és HelléA minüai királyság szenthegye a Laphüsztion volt, a Kópaisz-tótól nyugatra. A hegy lábainál állt egykor -sok ezer éve- Athamász, orkhomenoszi király palotája.
A görögök többféle változatban ismertek egy régi mesét, miszerint a király felesége isteni sarj, Nephelé felhőistennő volt, akitől gyerekei születtek, de a király megcsalta egy földi halandóval, Kadmosz lányával, Ínóval, kitől szintén gyermekei születtek.
A mítosz szerint ezért Nephelé bosszúból szárazságot küldött az orkhomoneoszi királyságra, de mások úgy tudták, hogy Íno titkon megpörköltette vetés előtt a vetőmagokat, hogy azok ne keljenek ki a földből. Sőt, Ínó még meg is vesztegette a Delphoi-jósdából a királyhoz visszatérő követeket, hogy mondják azt, hogy azt a tanácsot, kapták, hogy addig nem lesz termés, míg a király Nephelétől született fiát, a szép ifjú Phrixoszt fel nem áldozzák a hegyen Zeusz Laphüsztionnak...

Hellenikon piramisaMikor a görögök árja elődei i.e. 2200 körül megérkeztek észak felől a mai Görögország területére, az nem volt lakatlan. Az ott talált népcsoportokat leginkább egy közös néven: mint pelaszgokat említették. A következő ötszáz évben nagy részüket magukba olvasztották.
A pelaszg alighanem szükségszerűen az a közvetítő nép volt, mely a Nyugat civilizációját vitte Keletre. Tőlük kellett származnia a Grál hagyomány jó részének. A pelaszgok voltak az ősi mértékegységek keletre hordozói. Ott voltak a történelem előtti Egyiptomban és Közel-Keleten. Ismert történetük nincs. Nem maradtak fenn történeti irataik, feljegyzéseik. Történelmük és vándorlásaik egyes állomásainak halvány emlékei még beivódtak a görög hagyományba, történetírók feljegyzéseibe...

„Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek? ... Mert éppen ekkor történik az, hogy minél mélyebben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk és tapogatózunk a múlt alvilágába, az emberinek, történetének, művelődésének kezdeti alapjai tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérőónunk elől, bármily kalandos távolságokba gombolyítjuk alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneketlenségbe. Találóan mondhatjuk itt, hogy "újra és tovább", mert kutató buzgalmunkkal a kikutathatatlan incselkedő játékot űz: látszatmegállókat és úti célokat kínál, melyek mögött, amint elértük őket, újabb múltszakaszok tárulnak föl, ahogy a partjáró bolygása sem ér soha véget, mert minden egyes megmászott agyagos fövenykulissza mögött új távolságok csábítanak új hegyfokok felé.” — Thomas Mann: József és testvérei, Előjáték: Pokolraszállás

És mégis, mindeme nehézség ellenére, néhányak vállalkoznak arra, hogy mérőónjukat ezen ősi kút homályába lebocsássák annak reményében, hogy a múlt elfeledett és elfeledtetett mélyében, szívós kitartással előássanak megkövült szavakat, számunkra már mesés formába öltözött tanúságtételeket, melyek egy elveszett, ismeretlen történelem létezését sejtetik az újkori történelemtudomány primitív 'ősemberei' és a vallási hiedelmek fátylakba burkolt hiedelmei mögött. Ki itt belép, hagyjon fel minden reménnyel - mondhatnánk Dante nyomán, mert aki a prehisztória e feledésre ítélt nyomai és romjai közé kívánkozik, könnyen lehet, hogy nem azt találja, amit kíván. Nem a történészek lineárisan fejlődő, ősközösségből kilépő kultúráját, s már nem is az ősi vallások által megénekelt Aranykort, hanem éppen valami olyasmit, ami véget vetett ennek az Aranykornak...

  • Ön itt van:  
  • Főlap