Robert Charroux

Robert Charroux, Robert Joseph Grugeau néven született a franciaországi Charrouxban, 1909-ben. Apja, Auguste Grugeau postamester, anyja, Marie Juliette Vergeau távírász, és volt egy Georges nevű 1902-ben született bátyja is. Apja 53 évesen 1921-ben meghalt. A középiskolát Civrayban végezte, s már ekkor kitűnt a sportban, mint kiváló atléta és sportúszó. A francia „Ki kicsodának” azt adta le magáról, hogy a filozófia doktora lett a Grand Bretagne-i Tudományegyetemen, majd a Római Tudományos Akadémia őstörténeti doktora címet szerezte meg. A háború alatti múzeumi raktárvezetőként tevékenykedett. A háború után, mint újságíró tevékenykedett. Rengeteget utazott feleségével. Ősi civilizációk ásatási helyszíneit keresték fel. Egy időben a „Kincskeresők Nemzetközi Klubjának Elnöke” is volt (1978-ban halt meg).
Kapcsolatai révén a legbizarabb és legrejtélyesebb figurákkal és titkos társaságokkal ápolt kapcsolatokat. Egy időben Charroux Franciaország egyik legbotrányosabb szerzőjének számított. Nagyon szuggesztív, karizmatikus ember volt, akit kiadója, a híres Robert Laffont mindenben támogatott. Hívei már a hatvanas években klubokat hoztak létre Franciaországban és máshol Európában.

SacsayhuamanNem csupán a kőfejtéssel, a tömbök simára munkálásával, hanem a szállításával is vannak kisebb-nagyobb fejtörésre váró esetek…
Őseink hatalmas köveket is elhurcolásztak, melyek szállítása nekünk is gondot okozna. Példáért menjünk vissza Peruba! Sachsayhuaman erődjébe, Cusco mellett hatalmas sarokköveket is elhelyeztek, s a legnehezebb súlya eléri a 360 tonnát. Az egyiptomiak vagy baalbekiekről tudjuk, hogy mesterséges utakat építettek kőszállításra, és azon vonszolták vagy görgették a monstrumokat. Peruban a krónikások szerint sok ezer embert kötöttek a kövek elé és azok húzták el. Ollantaytambo inka városban hat kolosszális monolitot is beépítettek az erőd falaiba. Az átlagos kövek 3,3-4,2 m magasak, 1,8 vagy még több szélesek és a vastagságuk 0,9 és 1,8 m között változik. Hatnak a súlya száz tonna fölötti, de van, amelyik talán eléri a 250 tonnát is. A bolíviai Tiahuanaco egyes tömbjei elérik a 400-600 tonnát, sőt egyesek szerint több óriástömb széttöredezett az idők során, de ép állapotban meghaladták az ezer tonnát is.

Óriási egyiptomi obeliszkMivel az ősi civilizációk egyik fontos eleme volt a kőépítészet, kezdve az egyszerű, alig megmunkált megalitikus tömböknél. Hozzáteszem, hogy a kővel való építkezés több ezer éven át az isteneknek szóltak, csak és kizárólag vallási/temetési indíttatású építményeknél alkalmazták kezdve a nagy ősi megalitikus birodalmaktól egészen a mayákon és egyiptomiakon át a parányi csendes-óceáni szigetekig. A nép, a hivatalnoki paloták, sőt a király is mindenfelé nád és sárkunyhókban, tégla vagy agyagépítményekben lakott.
Felhozok néhány dolgot, kezdve a kőfejtéssel. A világban számos otthagyott ősi kőbánya maradt fenn, mint pld. ez az egyiptomi és perui.

Valóban léteznek zsidó és mohamedán legendák egy mágikus kővágószerűségről, amit Salamon templomának építésénél használtak, de egyesek szerint a legendákat csupán az szülte, hogy a Biblia egy helye szerint a templom építésénél nem hallatszott a kövek faragása, csiszolása, hanem az zajtalanul folyt, és hogy Jahve megtiltotta a vaseszközök használatát az építésnél.
A legendák különféleképpen beszélnek a miértről. Az egyik szerint Salamon egy dzsinnekből álló csapatott küldött el egy nyugati hegységbe, ahol megszerezték egy holló által használt, samirnak nevezett követ, ami simán szétvágott egy kristályvázát. Egy másik szerint maga Azmodeus démon fedte fel Salamon előtt, hogy egy fajdkakasra van bízva a samir, akitől a király emberei végül ellopták…
Magáról a samirról (asamur) persze más és mást tartottak: ez egy kő (Salamon testamentuma szerint egy zöld kő), egy másik szerint élőlény, mégpedig sárkányféreg! A samir képe volt zajtalanul elvágni a kristályvázát, sőt a gyémántot is. A fajdkakas élősziklába lyukakat fúrt a samir-féreggel.

Az éggömböt tartó AtlaszSulpicius Gallus római államférfitól tudjuk, hogy Eudoxosz készített egy éggömböt is, s „ráfestette erre az égbolthoz rögzített állócsillagokat”. Ez az éggömb az általa elméletben megalkotott rendszert modellezte volna. Igazából már nehéz elképzelnünk ennek formáját, hogy nézhetett ki, mint egy armilláris szerkezet, vagy egy nagy gömb volt, áttetsző burkokkal, vagy egészen más…? Mindenesetre a modern feltevések szerint Eudoxosz egy óraműhöz hasonló, bonyolult fémszerkezetet készített, amely jól tudta modellezni a valóságos mozgásokat. A gömbben lévő szerkezet mozgatta a tengelyek irányát és sebességeket. Egyesek szerint ez is fogaskerék-áttételeken alapult. Ezáltal bemutathatta a Földről nézve, milyen az égitestek, csillagképek mozgása.

Azért tartom fontosnak megemlékezni Rosner Gézáról, akit Amerikában Geza de Rosner néven ismertek, mert magyar nyelven szinte alig tudható meg valami róla (egyébként más nyelven sem). Rosner egy magyar származású amerikai író, emberbarát, világutazó, olimpikon, búvárember, színész, producer és filmrendező volt (nálunk néha Rózner Gézaként is említik a nevét). De bármelyik tevékenysége eltörpül amellett, hogy egész életében az ősi és rejtélyes civilizációk nyomait kutatta. Az ő személyében nem a beesett mellű szobatudóst ismerhetjük meg, hanem azt a fajtát, aki maga ment el az andoki indián falvakba, az új-guineai őserdőbe, tanulmányozta az amerikai piramisokat, Húsvét-sziget óriásszobrait, kereste Atlantiszt, mint búvár kutatta a Bermuda-háromszög titkait vagy - akár mint Paul Brunton - eltöltött egy éjszakát a gízai Nagy Piramisban.
Vállas, erős férfi volt. Közvetlen, magával ragadó társalgó, akire kénytelen figyelni az őt hallgató ember. Bár fiatalon elhagyta Magyarországot, élete végéig kiválóan beszélt magyarul. Mindig is magyarnak tartva magát, s valóban egy igaz magyar ember volt.

A Museaum Hermeticum barlang képeSzolónnak azt mondták az egyiptomi papok, hogy 9000 évvel korábban pusztult el Atlantisz, ugyanakkor Egyiptom állami berendezkedését meg 8000 évre tették (tehát a különbség 1000 év!).
Viszont Ménész-Aha - Egyiptom egyesítője - csak i.e. 3050 körül lép fel, de őt megelőzték predinasztikus fejedelmek, akik Alsó- és Felső-Egyiptomot kormányozták, ám ezek idejét is max. i.e. 4000-ig vagy talán i.e. 4500-ig vihetjük vissza. Ha pedig innen számoljuk vissza az említett ezer évet, az csak i.e. 5500 körüli lehet. Zsirov az orosz atlantológus is arra hajlott, hogy a Platón által elmesélt atlantiszi társadalom időben i.e. 7000 és 5000 közé tehető (és így tovább még néhány példa). Odüsszeusz utazásának pontos idejét persze nehéz meghatározni, nagyon tág értelemben i.e. 3800 és 3000 közt történt valamikor.

Hérodotosz elődje, Hekataiosz történetíró is járt Egyiptomban, és a földet leíró munkájában megemlítette, hogy Pharoszt Menelaosz kormányosáról nevezték el, akit itt kígyó mart meg meg és a szigeten temették el. Jacob Bryant régi angol antikvárius - aki tudományos alapokra igyekezett tenni a mítoszokat - ebből azt szűrte le, hogy a szigeten "Ophita-templomok", azaz kígyótisztelet misztériumának templomai álltak. A rodoszi telkhinek pedig kapcsolatban álltak a kígyókultuszokkal legalább annyira, mint a mitikus Kígyótörzs Fiaival. Az egyiptomi papok kasztjában a mérnököket, építészeket és alkimistákat "kígyópapok"-nak nevezték.

Pharos világítótornyaOdüsszeusz tutaja elhagyta Ogügiét. 17 nap és éjszaka hajózott, kedvező széllel, miközben a Nagy Medve csillagkép balkéz felől esett (tehát kelet-északkeletnek ment). Ekkor pillantotta meg Szkheria szigetét, de szörnyű viharba keveredett, aminek az lett a vége, hogy két napos küzdelem után, összetörve a tutaja, míg ő szerencsésen partra vetődött e korábban már feltűnt szigeten. A parti liget fái alá húzódva, azonnal mély álomba merül.
Bár 'hazaindult', de nem Ithakára, hanem oda, ahová Héliosz szigete után kellett volna jutnia. Corvóról a 18 napi tutajozással a megadott irányban talán 700-1000 kilométert tehetett meg. Ma ezen tájon semmi nincs, de bírjuk Markellosz tudósítását és portoláno készítők óceáni rajzait.
A görög írók az i.e. 5. század elejétől kezdték azt terjeszteni, hogy Korfu szigete volt Szkheria. Ilyen 'történelmi bizonyosság' előtt meg Odüsszeusz útjának modern szimatolói is szinte mind behódoltak, kezdve Bérarddal, Bradforddal vagy újabban Severin, Hal Roth és Vass Tibor. Számukra teljesen mindegy, hol volt Ogügié (Málta, a Gibraltár-közeli Perejil vagy a Kréta alatti Gaudos stb), mind Korfura tutajoztatják onnan hősünket. Soha nem kerül szóba, hogy Korfutól egyáltalán nincs nyugatra sziget...

Corvo szigetKirké Odüsszeuszt a kimmerioszok földjére küldte. Nem kellett messzire menniük, jó széllel egy nap odaértek (ami akár 2-300 km is lehet). Egy szigetre mentek, ami állandóan ködbe és felhőbe volt burkolva, a mélyvizű Ókeanosz szélén. Ez egyúttal Hádész földje is, amit a legrégibb időkben az Ókeanoszon túlra tettek: Homérosznál is a folyam szélén fekszik, a Golf-gyűrűn belül. Markellos három nagyobb szigetét sorban: Amonnak, Poszeidónnak és Hádésznek szentelték. Erre a legdélibb szigetre (Antilia) kellett Terceiráról menniük dk-i irányban. Ezen állt a túlvilág királyának, Hádésznak palotája. Ez volt a bizonyos három elsüllyedt sziget egyike.

Itt egy szerencsétlen nép, a kimmerioszok éltek és a szigetet egy óriási vulkán, az Erebosz uralta, melynek kigőzölgése folyamatosan elsötétítette az eget. A földi Pokol igazi bejárata.
Valójában még itt is hűen követte Homérosz az egyiptomi eredeti szöveget, mert a kimmeriosz nép és szigetük nem a görög hagyományból származik elsődlegesen, hanem egyiptomi hagyományok beszéltek a rejtélyes Hanebut (Haunebut) népről, akik a világot körülfolyó tengeren túl éltek. A Hanebut szó nem csak szigetet jelentett, hanem „ködös vidékek lakói”-t. Úgy is kifejezték magukat, hogy Ozirisz gyűrűformájában veszi körül a Hanebukat. A régi népek valamiért erre a szigetre tették a Halál Birodalmát,a messzi Nyugatra, ahol a Nap meghal: ez a zsidó Séól vagy a germán Nefelheim („a köd lakóhelye”) eredetije, egykor létező ősképe.

Svalbard, Spitzbergák; Gerard von Keulen - a laisztrogünok földjeOdüsszeusz hajóival elhagyta a Küklópszok földje közeli, kecskékben dús kis szigetet, ami ugyebár a marokkói óceáni part és a Kelet-Kanári szigetek régiója volt. Innen a "Szelek Őrének" szigetére indultak. Most sem írja Homérosz, hogy merre és meddig mentek. De elég nyilvánvaló, hogy északnak és igen sok napot. Az eszményi időjárású Boldog Szigetektől bizonyára sokkal északabbra lehetett Aiolosz szigete.
A hajók nagyjából a nyugati hosszúság 10-12 foka közt haladtak. Nem tudni pontosan, hogy hol volt Aiolosz "úszó" szigete, amit törhetetlen bronzfal vett körül, mert azt ma pontosítani már nehéz, de abban az időben volt arra egy nagyon híres sziget, a "Hy Brazil" , tán az került az útjukba, Írországtól 300 km-re Ny-ra. Szerepelt az ősi kelta mesékben, kereknek, sőt szigetgyűrűnek írták le. Ma már nem létezik, de Odüsszeusz idejében még a víz felett volt: valójában azonos a tenger alatti Porcupine–zátonnyal. Egykor talán Atlantisz hatalmi zónájába tartozott...

Az ősi LíbiaHomérosz egy egyiptomi szent irat tekercsét hozta magával Egyiptomból, amit költőisített formában újraírt. Az eredetije azonban nem más, mit egy prehisztorikus időkben végrehajtott hajóút periplusza, melynek hőse (Homérosznál: Odüsszeusz) eljut egészen az Azori-szigetekig, hogy egy küldetést teljesítsen. Odüsszeusz pedig nem más, mint egy krétai "kurétesz", egy nagyfülű, vöröses hajú, törpe rasszhoz tartozó herceg.
Héraklész legrégibb leírásai is ugyanezt a fura embertípust mutatják. Talán egy korábbi, elpusztult civilizáció - számunkra néha teljesen idegen technológia - örökösei a már említett, kabirok ill. kurészeknek vagy éppen telkhineknek nevezett furcsa szerzetek. Az eredeti leírás „Odüsszeusza”, minden bizonnyal, az i.e. 4. évezredben élt és e törpe vagy nagyon alacsony termetű fajhoz tartozott, azokhoz akik akkoriban megjelentek Egyiptomban és a görög szigeteken.
Ők találták fel a hajózást, s ezért nem is találkozik Odüsszeusz más hajókkal a tengeren...

Pizzigano térképeAz Azori szigetektől keletre egy nagyobb gránittábla töredezett szét 10-12 ezer éve és maradt belőle három nagyobb, hosszúkás sziget. Ezek egészen kb. i.e. 3100-ig léteztek, s az izlandi leletek által is bizonyított, akkoriban lejátszódó hatalmas földrengések okozta kataklizma miatt víz alá kerültek.

E három nagy szigetet leírta Plutarkhosz egy régi karthágói pergamenre hivatkozva vagy Palaiphatosz is Kerné királya kapcsán. A legpontosabb leírás azonban Markellosz görög történetírótól jön, aki a nyugati Aithiópiáról szóló munkájában részletesen beszélt a három szigetről, leírva a legnagyobb méretét is. Markellosz valószínűleg egyiptomi forrás után írt. De ne gondoljunk "óriási" szigetekre! A legnagyobb 8-10 ezer km2 talán. Éppen ezek szerepelnek az első portolánó térképeken, majd Kolumbusz felfedezése után eltűnnek a térképekről... Nyilván valamilyen ősi, többször másolt térképekről vették át azokat.

 

KabírAkik olvasták Ralph Ellistől a "Tempest and Exodus" c. munkát (2001) azok tudnak a gízai plátó alacsony termetű őreinek, a trogloditáknak lemészárlásáról, a léviták által. Gíza nyugati nekropoliszában feltárták a "törpék temetőjét", s ezzel egy rejtélyes rassz tűnik fel az archaikus és óbirodalmi időkben. Ott látjuk őket a piramisépítők mellett. Az ábrázolások szerint, ez a fura faj szorosan kapcsolódott az ötvösmunkákhoz, az ékszerkészítéshez s valószínűleg kapcsolatban álltak a héliupoliszi alkémia megalapításával ill. a Héliupoliszi Testvériség megalapításával is. Rodoszon ugyanebben az időben tűntek fel társaik, a Telkhinek, akiket az ókori szerzők uszonykezűnek és pikkelyesnek írnak le, akik számos technikai titkot őriztek. Őket valakik úgy i.e. 2100 körül szabályosan kiirtották... A rodoszi Telkhinek, akikhez az ún. "antiküthérai" csillagászati óra elődjei is kötődnek. Egy ősi hajózó törzs akik még a történelem előtti időkben feltérképezték a Földet, ismerték a hosszúsági fokokat, voltak csillagászati mérőeszközeik.

Piramis horoszkópA gízai Nagy Piramisba a Nílus vizét vezették, amit föld alatti járatokon ki is vezettek. Ezek az alagútrendszerek délen egészen a fajjúmi Moirisz-tóig, míg északon a tengerig nyúltak. Volt egy szerkezetük, egy athanor, amit Hórusz szemnek is neveztek. Ezt a föld alatti kamra aknája alatti kamrarendszerekben tárolták (később a rómaiak bebetonozták a levezető aknát: Severus római császár i.sz. 200 körül). A gépet néha kihozták és szekéren Héliupoliszba szállították. Olyan vizet bocsátott ki, ami kapcsolódott a termékenységhez (valószínűleg ezt nevezték hekának, "varázserőnek"). A piramis akkor vesztette el funkcióját, mikor Mózes, a héliupoliszi Széth isten titkos papja kirabolta és elvitte az athanort.

Ezt a szerkezetet gyaníthatóan egy ősi civilizációból hozták Egyiptomba, és mindig egy újabb civilizáció felvirágoztatását szolgálta. Abban az időben még létezett egy másfajta technológia, melyet a nagyon régi népek ismertek...

HoméroszMiután Pszamméthikosz uralma délen is megerősödött, elrendelte, hogy Thébában a karnaki templom asszírok által lerombolt részeit építsék újjá. Homéroszt is elküldte Thébába a munkálatok egyik felügyelőjeként. Mindkét eposzában külön említi az egyiptomi Théba kincseit, melyek a „házak ölében” vannak és a város száz kapuját. Azt gondolom, hogy több évig is a városban élt Homérosz.

Alexandriai Kelemen, Gellius, Tatianosz vagy a Szuda mind elmondták, hogy sokan voltak abban a hitben, hogy Homérosz egyiptomi volt. A thébai születésű bizánci történetíró, Olümpiodórosz a Költő családjáról azt írta, hogy az a thébai nomoszban élt. Egy ókori névtelen irat — mely adataiban Alkidamaszra megy vissza — meg azt jegyzi meg, hogy Homérosz apját az egyiptomiak Menemakhosznak mondják, egy papi írnoknak. Héliodórosz szerelmi regényében, az Aithiopikában pedig az egyik egyiptomi pap azt meséli, Homérosz Théba szülötte, sőt azt állítva, hogy az apja valójában nem egy helyi pap, hanem Hermész isten volt.

PhalanxHomérosz életéről már az ókori görögök is számtalan legendával rendelkeztek és már az i.e. 6. században több város versengett azért, hogy náluk született a Költő, akiről az volt az általános hit, hogy valamiféle vak énekmondó volt, aki városról városra vánszorgott. De már azt a kort is, amikor élt óriási szórással adták meg i.e. 1150 és 650 közé téve. Valójában a számtalan legenda közt voltak valódi hangok is, akik valamilyen forrásból mégiscsak tudtak részleteket Homérosz életéről. Én semmi mást nem tettem csak ezen források nyomában mentem...

... Gügész után nem sokkal azonban született egy ión is, akinek a felmenői közt voltak magnésziai lüdek is. Ő volt Homérosz és i.e. 700 körül született a kisázsiai ión városban, Kolophónban. Szüleit nem sokra rá száműzték a városból és Szmürna városába telepedtek, ahol azonban nem ión, hanem aiol nyelvjárásban beszéltek és aiolok uralták. 688 körül kolophóniak elfoglalták a várost, mivel a korábban betelepült iónok a támadók segítségére siettek. Köztük volt Homérosz apja is. A fiatal Homérosz ekkor felszólalt a szmürnai tanácsban is. Szmürna újból ión várossá vált és az aiolok nagy részét elűzték. Homéroszék később vissza is tértek Kolophónba.

Mikor évekkel ezelőtt elkezdtem foglalkozni az Argonauták útjával, kapásból abban voltam, hogy az akkor történt, mikor a görög történetírók is mondták (Pld Eratoszthenész szerint i.e. 1245-ben), s ilyen tekintetben nem is foglalkoztam a kérdéssel, mert maga az utazás és az Aranygyapjú jobban érdekelt. Majd később észrevettem néhány kronológiai problémát, mikor elkezdtem tanulmányozni a Kopaisz-tó környékén a történelem előtti időkben virágzott ismeretlen kultúrát: hiszen innen indult ki minden!
Ezután már kétféle változatban gondolkoztam, egyforma eshetőséget adva mindkét változatnak. Tehát elképzelhetőnek tartottam az utazást i.e. 3200 vagy 1300 körül is (de képtelen voltam dönteni a kettő közt).

Sajnos a források nagy hiánya okozzák, hogy sokáig nem jutottam dűlőre egyik mellett sem. A következő adat, mikor Odüsszeuszék elhaladtak a tengerek egy helyénél, Homérosz megjegyezte, hogy ott haladt el korábban az Argó hajó is! Na, most Homérosz ezen kívül sehol nem említi az argonautákat, miért...? Mintha üzenni akart volna ezzel is, egy kódot közölt, hiszen Odüsszeusz, mármint az "igazi" Odüsszeusz i.e. 3100 körül élt...

Jászon visszaszerzi az Aranygyapjút. Ókori vázakép.A prehisztorikus időkben a gazdag orkhomenoszi királyság egy sötét hatalom birtokában volt. Nem sokan figyeltek fel Christian Heinecke német ókortudós 160 éve (!) kiadott munkájára, melyben kimutatta, hogy Orkhomenosz egykor, még az írott történelem előtt, a kuréteszek uralma alatt állt (kiket azonosít a telkhinekkel), akik egy titkos uralkodó osztályt alkottak.
A Laphüsztion hegy alján volt Athamasz palotája és Zeusz Laphüsztion temenosza, benne az isten márványszobrával és oltárával. Itt történtek a gyermekáldozatok. Fentebb a hegyen pedig Héraklész Kharosz szobra állt, mert éppen a Laphüsztion volt az a hegy, ahol a hős visszatért az Alvilágból – helyi hagyomány szerint -, magával hozva Kerberoszt, a pokol kutyáját…
A régiek hittek abban, hogy a föld különböző pontjain lejáratok vannak egy alsó világba. Ide csak különleges hősök vagy nagy erejű varázslók voltak képesek lejutni. Az itáliai Baiánál vagy a gizai Nagy Piramis alatt is volt egy ilyen lejárat. Mind a kettőt a rómaiak zárták le...

Dikaiarkhosz rekonstruált térképe]A klasszikus kor görögjei már nem voltak tisztában, milyen irányban tért haza az Argó hajó Kolkhiszból.
A legrégibb változat - Hésziódosz, Hekataiosz, Pindarosz vagy Antimakhosz - szerint egyszerűen tovább hajóztak a kolhiszi Phaszisz folyón, ami belefolyt a földet körülvevő Ókeanoszba, és megkerülve az egész földet Afrikán át tértek vissza (mégpedig vagy a Níluson, vagy a Tritónisz-tavon).
A másik vélemény az volt, hogy ugyanazon az útvonalon mentek vissza, ahol jöttek. Ezzel csak annyi gond volt, hogy a monda szerint a kolkhiszi flotta lezárta a Fekete-tenger kijáratát.
A harmadik variáció pedig az volt, hogy az Argó felhajózott a Dunán, majd egy másik folyón (Pó vagy Rhone) kijutott a Földközi-tengerre.
A negyedik pedig, hogy a Tanaiszon (Don) hajóztak fel, és egy másik folyón átvergődve kijutottak az északi óceánra, majd Európát megkerülve, a Gibraltári-szoros át jöttek vissza.
A legfőbb problémájuk az volt a klasszikus kor görögjeinek, hogy képtelenek voltak megmagyarázni, hogyan kerültek az argonauták Keletről Nyugatra, hiszen elvileg vissza kellett volna térniük Iolkoszba...

Biagio d'Antonio: Jelenetek az Argonauták történetébőlAz Argó hajó elérte Kolkhisz legendás földjét, ami tulajdonképp a mai Grúziával azonos. Behajóztak a Phasis folyó széles torkolatába. Hogy melyik folyó lehetett ez, nincs egyöntetű vélekedés, de a tudósok szerint leginkább a mai Rioniról lehet szó. Az i.e. 7. sz. vége felé a milétoszi görögök nagy gyarmatalapítási lázukban a Phaszisz folyó torkolatához közel megalapították kolóniájukat, egy Phasisnak nevezetett várost és tengeri kikötőt.
Kolkhiszt a legrégebbi történetek Aiának ("föld"-nek) nevezték, akárcsak legendás székhelyét.
A régészetnek máig nem sikerült sem a kolkhiszi székhelynek, Aiának, se még a görög Phasisnak sem a megtalálása...

Kabírok. Szamothrakéi dombormű.Sok ezer évvel ezelőtt titokzatos és visszataszító lények jelentek meg a törpe nép földjein. Ma már nem tudni biztosan a források nyomán, hogy a föld mélyéről vagy az űr egy haldokló csillagáról érkeztek, mindenesetre magasságra nézve hasonlóak vagy talán még kisebbek is lehettek, mint az előbbiek, de nem egy emlős faj egyedei voltak…
Kétéltűek, bőrük pikkelyes, fejük hosszúkás, kezeiken és lábaikon –az ujjak közt– úszóhártyák feszültek. A földi emberiséghez képest ősöregek, sok ezer évvel régibb faj nálunk. Varázslók, akik elterjesztették a fémművességet, alkémiát, varázsszerek készítését és misztériumokat alapítottak mindenfelé. Több száz évig éltek... A mi fogalmunk szerint, nem tartózhattak az emlősök osztályába, ám mégis nagyon is emberszerűek voltak, hiszen az értelmes lénynek alapvető jellemvonása, amit az ember is birtokol: a két lábon járás, nagy koponyatérfogat, kezek használhatósága és a megfelelő testméret: mindezekkel rendelkeztek...

ArgoMár bevezetőként elmondom, amire már sokszor utaltam, hogy volt egy korábbi, történelem előtt "tudomány és technika" (ami a miénktől sok mindenben eltért), ami később elfelejtődött, de néhány vívmánya még az ókori misztériumokban megőrződött. Orpheusz néhány tevékenysége éppen ezért rejtélyes számunkra.

Például az argonauták az Argó vízre bocsátása után búcsúlakomát ültek, amin az ittas hajósok összevesztek, ám Orpheusz a "lantjával" mindig lecsillapította őket. Persze, nagyon különleges lant lehetett: egy mágus lantja. Legalábbis így meséli a mítosz, de az az igazság, hogy a Varázsló mindent a cél érdekében rendelt alá, egyszerűen az argonauták az ő hatása alá kerültek minden kritikus helyzetben, babúként irányította őket...

  1. Az Aranygyapjú elrablása, 1. rész - Phrixosz, az argonauták és a Varázsló
  2. Görögország a görögök előtt - a pelaszgok és az ősi Orkhoménosz
  3. Az Aranygyapjú elrablása - Tartalomjegyzék
  4. Szerkesztői előszó
  • Ön itt van:  
  • Főlap